A futballrajongók minden nyáron azt gondolják, hogy ennél már nincs tovább, nem lehet tovább fokozni az átigazolási összegeket. Sokak szerint már teljesen elrugaszkodott a valóságtól az a világ, amikor egy játékosért hajlandó valaki 100 millió eurót kifizetni, azonban a jelek szerint nincs megállás, erre világít rá a Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) elemzése, mely az egyes átigazolási időszakokat vizsgálta 2010 óta.
A CIES Football Observatory intézete rendszeresen készít elemzéseket a labdarúgás gazdasági hatásairól, szeptemberi anyaguk az átigazolási piacokról szólt. Az első megdöbbentő ábra máris megmutatja, miért érdemes beszélni a témáról. Így nézett ki az öt legjelentősebb európai bajnokság (Premier League, La Liga, Serie A, Ligue 1, Bundesliga) csapatainak költése az elmúlt években:
A jelek szerint továbbra is a nyári hónapok az európai klubok csúcsidőszakai az átigazolások szempontjából, télen csak a töredékét költik el a nyári összegnek. Idén nyáron már 3,7 milliárd eurót elvert az öt liga összes csapata, miközben hat éve ez az összeg az 1,4 milliárdot sem érte el. Persze elég, ha csak arra gondolunk, hogy Paul Pogba világrekordot jelentő több mint 100 millió euróért igazolt a Juventustól a Manchester Unitedhez, de Gonzalo Higuaín is majdnem ennyibe került.
A transzferpiaci őrület a CIES tanulmánya szerint elsősorban a Premier League klubjainak „bűne”, 2016-ban összesen már közel 1,8 milliárd eurót költött a húsz klub átigazolásokra. Az arányok is egyre jobban eltolódnak: miközben 2010-ben még a top5 átigazolásainak 31,1%-a esett az angol csapatokra, idén ez az arány már 42,3% volt. Ez elsősorban az angol klubok pénzügyi erejét mutatja, máshol elképzelhetetlen tévés közvetítési díjak és reklámszerződések röpködnek a PL esetében. Ezen talán a Brexit változtathat, hiszen a brit választópolgárok június végén arra szavaztak többségben, hogy az ország lépjen ki az Európai Unióból. Ez a futballra is hatással lehet, hiszen egyrészt a brit gazdasági kilátások romlása miatt a csapatok anyagi lehetőségei is szűkülhetnek, másrészt a szabad munkavállalás esetleges korlátozása érintheti az angol klubok játékosait is, elképzelhető, hogy néhány év múlva sokkal kevesebb külföldi játékos igazol majd a PL-be.
Az átigazolási piacon az olasz csapatok voltak a második legaktívabbak az angolok után, 2010-16 között összesen 4,3 milliárd eurót fizettek játékosokért, ebből az idei évre 855 millió esett. A vizsgált időszakban a spanyol klubok átigazolási kiadásai is megduplázódtak a 2010-es 300 millió euróról 590 millióra, míg a Bundesliga csapatai 2016-ban már majdnem 700 millió eurót invesztáltak új játékosokba.
Nézzük, kik voltak a legaktívabb klubok az átigazolási piacon 2010-16 között:
A top5 bajnokság résztvevői közül az „újgazdag” klubok jártak élen a költekezésben, az utóbbi években a Manchester City, a Chelsea és a PSG is új tulajdonosaiknak köszönhetően tudtak elkölteni egy zsák pénzt, de ide sorolható a Manchester United is, mely amerikai tulajdonosának pénzét költi.
A Football Observatory szakemberei azt is megvizsgálták, kikhez ment a rekord átigazolási díj évről évre. Eszerint nagyjából egyharmad részben a bajnokságon belülről igazoltak a topklubok, illetve majdnem ugyanekkora részt tett ki a többi top bajnokságból érkező igazolás. Vagyis a pénz kétharmadát már „kipróbált”, európai élbajnokságban bizonyított játékosokra költötték a legnagyobb klubok. Az összeg további 19%-a valamelyik európai bajnokságban szereplő csapathoz ment, 7% Európán kívülre, 8% pedig alacsonyabb osztályba áramlott.
