A kedd esti Bajnokok Ligája labdarúgó mérkőzések ráhangolódásaként érdemes szemügyre venni, hogy a sorozatban részt vevő harminckét klub a dicsőség elnyerésén túl mekkora összegeket tehet zsebre. Az UEFA Bajnokok Ligájában idén megszerezhető pénzdíjak már 44 százalékkal múlják felül az öt évvel ezelőttieket és az UEFA augusztus végi bejelentésnek köszönhetően már azt is tudjuk, hogy ez az emelkedés továbbra is megmarad. Ugyanakkor innen, a futballtérkép széléről megint keserű szájízzel konstatálhatjuk, hogy a 2018/19-es idénytől a magyar bajnoknak még nehezebb lesz bejutni a sorozatba.

Kép forrása: uefa.com

A Real Madrid, mint a 2015/16-os idény győztese, legkevesebb 94 millió euróval növelte a bevételét, amely a sorozat teljes összdíjazásának a 7,4 százaléka. Ez az összeg még változhat (csak felfele), amelynek összetétele két fő komponensből áll: a fix díjból, amely a csapat a sorozatban elért eredményétől függ és a market pool-ból, amely lényegében a tv és szponzori díjakat jelenti.

A bevételek elosztását az UEFA 3 éves ciklusokra bontja, amely a fenti ábrából is látható, hogy a 2012-15-ös ciklus után a 2015-18-as időszakban az UEFA több pénzt tud visszaosztani a Bajnokok Ligájában részt vevő kluboknak. Pontos számok a 2018-21-es időszakra még nem ismertek, de az biztos, hogy a csapatoknak járó összegek még mesésebbek lesznek.

A top csapatok által megszerezhető összegek a sorozatban résztvevő kisebb kluboknak elérhetetlen, de senki sem panaszkodik, mivel már a csoportkörbe való bejutás által elérhető bónusz is igen jelentős és egyre jelentősebb. Nem véletlen, hogy az aktuális magyar bajnok évről évre a csoportkört célozza meg, amit aztán a legtöbbször nem sikerül elérni. 

Az UEFA a végleges csapatonkénti pénzdíjazását a 2015/16-os idényre még nem közölte, de a 2014/15-ös idényben a csoportkörbe bejutó csapatok közül a legkevesebbet a fehérorosz FC Bate Boriszov kapta: 12 965 000 euró (4 milliárd forint), amely így is meghaladja a legtehetősebb magyar csapat éves költségvetését. 

Mivel az idei év a magyar bajnok szempontjából már elúszott (a Ferencváros az albán Partizani ellen két döntetlen után tizenegyesekkel búcsúzott a sorozattól), a jövő évi csoportkörbe jutás igen fontos lenne, mert a 2018/19-es szezontól ez még nehezebb lesz. A 2018-21-es pénzügyi ciklus ugyanis nem csak a pénzösszegekben hoz majd változást, de a lebonyolítás menetében is.

A jelenlegi 32 csapatos csoportrendszer nem változik, de a csoportkörbe való bekerülés már markánsan módosul. 2018-tól automatikusan az előző szezon Bajnokok Ligája és Európa-liga győztese, a négy topbajnokság (ez az UEFA-koefficienstől függ, jelenleg: spanyol, német, angol, olasz) első négy helyezettje, az 5. és 6. bajnokság első két helyezettje és a 7-10. bajnokság győztese automatikusan a csoportkörből indul. A maradék 6 helyből négyre a bajnoki ágról (eggyel kevesebb, mint jelenleg), kettőre pedig a helyezettek ágáról lehet majd bekerülni (hárommal kevesebb, mint jelenleg). Tehát a mostani lebonyolítással ellentétben a 11. és 12. legerősebb európai bajnokság győztesének is selejtezőt kell majd játszania (jelen esetben ez Svájc és Csehország), illetve a négy topbajnokság plusz 5 klubot ad a csoportkörhöz.

A pénzdíjak változása az UEFA közleménye szerint jelentős lesz, a német Kicker számításait alapul véve pedig fogalmazzunk úgy, hogy mesések. A jelenlegi ciklusra fizetett 2,35 milliárd eurós marketing bevétel ugyanis 3,2 milliárdra nő 2018/19-től, amely azzal fog járni, hogy a sorozat elit klubjai szezononként 100 millió eurót tehetnek majd zsebre átlagosan. Így a világ egyik legnézettebb sorozata kezdi elnyerni pénzügyi téren is a neki kijáró előkelő helyet a világban.

A hétvégén indul a férfi kézilabda Bajnokok Ligája, ezért érdemes megvizsgálni a két magyar klub költségvetését. A fociban a BL sokszor a pénz szinonimája, azonban az elsőre is látszik, hogy a kézilabda teljesen más világ. Még a tavalyi ezüstérmes Telekom Veszprém („leánykori nevén” MKB-(MVM) Veszprém) sem tudott nyereséget termelni 2015-ben annak ellenére, hogy emellett még magyar bajnok, magyar kupagyőztes és a SEHA Liga aranyérmese is volt. A Pick Szegedtől már az is tisztes eredménynek számít a költségvetése alapján, hogy legalább néha a magyar bajnokságban meg tudja szorongatni a bakonyiakat.

Legutóbb a hétközi Videoton-Fradi rangadó kapcsán hasonlítottuk össze a két magyar élcsapat gazdálkodását, most pedig a kézilabdaszezon indulásával nézünk kicsit a kulisszák mögé. Csak azért hoztuk vissza a Vidi-Fradi összehasonlítást, mert érdemes visszaidézni a cikk fő számait: a magyar élmezőnyben bajnok Ferencváros 2015-ben mintegy 3,8 milliárd forintból, míg a Videoton 3,3 milliárdból gazdálkodott. Ehhez is érdemes majd hasonlítani a két BL-ben vitézkedő férfi kézilabdaklub büdzséjét.

De vágjunk is rögtön bele!  A Telekom Veszprém csapatát jelenleg a Veszprém Handball Zrt. üzemelteti, amely a Veszprémi Kézilabda Sportegyesület tulajdonában van. A Pick Szeged esetében pedig a Szeged Kézilabda Zrt. gazdálkodását vettük górcső alá, melynek tulajdonosa 95%-ban a Pick Szeged Zrt., 5%-ban pedig a Tisza Volán SC.

Kép forrása: pickhandball.hu

A két klub költségvetéséből az már elsőre látszik, hogy nagyjából „kétszeres szorzóval” dolgozhatunk a Veszprém esetében, szinte minden fontosabb gazdasági mutatóban nagyjából ekkora a különbség. A bakonyi klub árbevétele 1,9 milliárd forint volt, ehhez jött még 236,8 milliónyi egyéb bevétel. Sajnos az árbevételt illetően nem találtunk részletesebb bontást, hogy mennyi származott például jegyekből vagy szponzoroktól, csak annyi derült ki, hogy 1,6 milliárdot belföldön, 268,3 milliót pedig külföldön realizált a cég. Mindenesetre az rögtön látszik, hogy a veszprémi csapat évente 2,1-2,2 milliárd forintot költhetne ahhoz, hogy nullszaldós legyen.

Lássuk akkor a kiadásokat: a cég a legtöbbet személyi jellegű ráfordításokra (jellemzően bérekre) fizet ki, ez bő kétmilliárd forint volt tavaly. Ezen felül 582,3 millió megy el anyagjellegű kiadásra. Ezen belül a legnagyobb tételt az ügynöki szolgáltatások jelentették 130,2 millióval, de bérleti díjra is elment bő százmillió. A személyi jellegű kiadások részletezésénél az is kiderül, hogy a többség egyszerűsített formában, ekho-ként kapja a fizetését, hiszen ez 1,6 milliárdot tett ki. A fentieken felül volt még 79,5 milliónyi egyéb kiadás is a büdzsében, amiből 70,4 milliót az adók vittek el.

És akkor lássuk, miért beszéltünk „kétszeres szorzóról”:

A Pick Szeged árbevétele 771 millió forint volt 2015-ben, ezt fejelte meg 328,6 milliós egyéb bevétel. Ebből a beszámolóból érdekesebb információk is kiderülnek, elárulják, hogy például jelentősen nőtt a bérletesek száma, a 2014-15-ös 559-ről 826-ra ugrott az eladott szezonbelépők száma. Emellett a reklámtevékenység bevétele is 6,6%-kal emelkedett. Az egyéb bevételek között számolta el a Szeged Kézilabda Zrt. az EHF-től és az Magyar Kézilabda Szövetségtől kapott prémiumot a BL és a magyar bajnoki szereplés után.

És akkor lássuk a szegediek kiadásait, itt is érvényesül a kétszeres szorzó:

Jól látszik, hogy a csongrádi együttes is a bérekre költi a legtöbbet, többet, mint a teljes árbevétele. Erre jönnek az anyagjellegű ráfordítások és az egyéb kiadások.

Összességében az látszik, hogy mindkét vezető magyar kézilabdaklub gazdálkodása veszteséges, az adózott eredmény a Veszprém esetében 543,1 millió forintos mínuszt mutat, míg a Szegednél 223,7 milliós volt a veszteség. Az egyértelmű, hogy a Telekom Veszprém gazdaságilag is uralja a mezőnyt a maga 2,7 milliárd forint körüli költségvetésével, őket követi a Szeged 1,3 milliárddal. Vagyis egy kicsit visszatérve a cikk elejére, ketten költenek el majdnem annyit évente, mint a Ferencváros focicsapata egyedül, de persze nem lehet egy az egyben párhuzamot vonni. És érdemes egy rövid kitérőt tenni azzal kapcsolatban is, mire elég a két magyar csapat büdzséje a nemzetközi színtéren. Megbízható információ kevés van, francia sajtóhírek szerint a világ leggazdagabbjának számító PSG költségvetése 2015-ben 16,5 millió euró (mintegy 5,1 milliárd forint) volt. A francia ligában játszó klubok átlagosan 4,66 millió euróból gazdálkodtak, vagyis nagyságrendileg annyiból, mint a Pick Szeged.

A kapcsolódó beruházásokkal együtt mintegy nettó 350 millió forintból újul meg az egri Szentmarjay Tibor Városi Stadion, amelyet várhatóan még az idén birtokba vehetnek a sportolók - hangzott el az önkormányzati és városi sportvezetők sajtótájékoztatóján kedden Egerben.

Habis László (Fidesz-KDNP), a hevesi megyeszékhely polgármestere elmondta: a Magyar Atlétikai Szövetség, a Magyar Labdarúgó Szövetség és az önkormányzat támogatásával megvalósuló fejlesztés keretében egyebek mellett új füves borítást kapott a labdarúgópálya, körülette rekortán futópálya épül, világítást kap a stadion, továbbá füves dobópálya és ugrópálya is készül.

Elhangzott az is, hogy a tavaly előkészített és idén megkezdett beruházást a tervek szerint egy második ütem is követi majd. Ennek során felújítanák az öltözőket és a lelátókat, ez utóbbiak egy részét pedig be is fednék.

Az Érsekkertben álló Szentmarjay Tibor Városi Stadion 1954-ben épült, azóta csak kisebb javítások, bővítések, szépítészeti beavatkozások történtek, a jelenlegi az első nagyobb fejlesztés a meglehetősen rossz állapotban lévő létesítményben. 

(MTI)

Félmillió fontos (mintegy 180 millió forint) nyereséggel zárta a június 30-án végződött üzleti évét a skót Celtic azt követően, hogy az előző évben még 4 millió fontos veszteséget termelt – számol be róla a BBC.

Az eredmény javulása elsősorban annak köszönhető, hogy a játékos-eladások 7 millió fontról 12,6 millióra emelkedtek annak köszönhetően, hogy a klub eladta Virgil van Dijk-ot a Southamptonnak. A Celtic bevétele 2 százalékkal 52 millió fontra emelkedett, míg a működési kiadások 7 százalékkal 57 millióra híztak.

Peter Lawell, a klub elnöke kulcsfontosságúnak nevezte, hogy sikerült idén bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ez az utóbbi két évben nem jött össze. Az első fordulóban a skót csapat 7-0-ra kapott ki a Barcelonától a Nou Campban, mellettük a Manchester City és a Mönchengladbach van még a csoportban.

Története legrosszabb jegyeladási statisztikáját produkálta a hétvégén a Forma-1-es szingapúri nagydíj, a mostaninál még a válság kellős közepén 2009-ben is többen voltak. Ugyanakkor a Malay Mail Online cikke szerint a szingapúri kereskedelmi és ipari miniszter egyelőre nyugalomra int, szerinte a gazdasági bizonytalanság tartotta távol a nézőket.

„A szervezők elmondása szerint nagyjából 15 százalékkal csökkent idén a nézők száma, ez azonban elsősorban a globális gazdasági bizonytalanságnak köszönhető” – mondta a futam után a szingapúri miniszter. Szerinte a futam szempontjából a helyzet kicsit 2009-re hasonlít, amikor a globális válság miatt volt egy megtorpanás, de aztán ismét emelkedni kezdtek a jegyeladások a következő években.

A nagydíjat szervező cég beszámolója szerint a hétvége három napja alatt összesen 219 ezren fordultak meg a pálya körül. A 2008 óta eltelt időben átlagosan ennél 15 százalékkal volt magasabb a jegyeladás, és még az említett 2009-es nehéz évben is sikerült 240 ezer jegyet eladni.

A szingapúri nagydíj jövője egyébként is kétséges, hiszen a szervezőknek 2017-ban lejár a szerződésük, és a helyi lapok szerint egyelőre csak kezdeti stádiumban vannak a tárgyalások a hosszabbításról. A futam megrendezése egyébként nagyjából nullszaldós, hiszen a 150 millió szingapúri dolláros (30,5 milliárd forint) költség 60 százalékát az állam fedezi, viszont cserébe az esemény 150 millió dolláros pluszbevételt jelent a turizmusnak.

Látszólag csak vegetál gazdaságilag a magyar futball: a nézők száma stagnál vagy minimálisan emelkedik, így a jegybevétel sem tud hízni, a mez-és egyéb ajándéktárgyak eladása gyakorlatilag csak aprópénzt hoz a konyhára. Ennek ellenére arról hallani, hogy a magyar topcsapatok évente több milliárd forintos költségvetésből gazdálkodnak. Honnan van erre pénzük és mire megy el a költségvetés nagy része?

Mostanra gazdaságilag két kiemelkedő csapat maradt a magyar bajnokságban: a Ferencváros és a Videoton, amelyek megpróbálják felvenni a versenyt legalább a régiós klubokkal a költségvetésüket tekintve. Ez a két klub tudja a legnagyobb költségvetést felmutatni, ők lettek mára Magyarország „kirakatcsapatai”. Az elmúlt évtizedben a DVSC volt sokáig az elsőszámú klub, de látványosan kezd elfogyni a pénz Debrecenben, legalábbis kifelé az látszik, hogy lényegesen kevesebből tudnak gazdálkodni. Éppen ezért ha a magyar foci finanszírozását akarjuk tüzetesebben megvizsgálni, akkor a Fradi és a Vidi példáján érdemes ezt megtenni. Ráadásul mindkét egyesület ékes példája annak, hogy a politikai kapcsolatok nélkül ma nehéz boldogulni Magyarországon.

 A Ferencvárost működtető FTC Labdarúgó Zrt. 99%-os tulajdonosa az anyaegyesület, az FTC, további 1%-os részesedése pedig még mindig a Fotexnek van, ami még abból az időből maradt meg, amikor Várszegi Gábor tervezte felfuttatni a legnépszerűbb hazai klubot. Ebből elsőre nem látszanak a politikai szálak, de tudjuk, hogy az FTC elnöke Kubatov Gábor, aki a Fidesz pártigazgatója is. A Videoton esetében a Fehérvár FC Kft. tulajdonosa a Futball-F 2007 Kft., melyet 80%-ban az a Futball Invest 2007 Zrt. birtokol, amely a kormányközeli vállalkozóként ismert Garancsi István érdekeltsége. A fennmaradó 20% az AdvoilZrt. tulajdonában van, melynek tulajdonosa Pap Géza. Lássuk, mire költött 2015-ben a két gazdasági társaság:

A fenti ábrák alapján az FTC 2015-ben 3,8 milliárd forintból, a Videoton pedig 3,3 milliárdból gazdálkodott. A diagramon az a legfeltűnőbb, hogy ennek több mint a fele mindkét klub esetében a bérekre ment el, a Fradi és a Vidi is közel 2,1 milliárd forintot fizetett ki – valószínűleg nagyrészt a játékosoknak. Érdemes megnézni, hogy ezekkel a kiadásokkal milyen bevételek állíthatók szembe:

A fenti ábrán jól látszik, hogy a bevételek legnagyobb része mindkét klub esetében a szponzoroktól és a reklámozóktól jött. Ugyanakkor beigazolódik az a fenti megállapítás, hogy a nézők közvetlenül csak a bevétel minimális részét adják a belépőjegyeken keresztül. A Fradinál ez gyakorlatilag nulla azt követően, hogy a Groupama Aréna működtetése a LUSS Kft.-hez került, így ők rendelkeznek a bevételekkel, míg a Videoton esetében az összes bevétel mindössze 2,7%-át adják a jegyek és bérletek. Érdekesség még, hogy a Fradinál a szponzori bevétel majdnem a duplája a fehérvárinak, vélhetően a klub itt számolta el a LUSS-tól érkező pénzt is, amit annak fejében kap, hogy lemond a stadion bevételeiről. Gazdaságilag egyébként az is erősen kérdéses, hogy a szponzori bevételek mennyire tekinthetők „valódi”, piaci bevételnek, hiszen mindkét csapat esetében egy sor állami, vagy az államhoz erősen kapcsolódó vállalkozás jelenik meg a szponzorok között. Ilyen a Fradinál a Főgáz vagy a Fővárosi Csatornázási Művek, míg a Videoton egyik fő szponzora a Mol volt az utóbbi években. Az ábrán az is látszik, hogy a székesfehérvári klub több mint kétszer annyi pénzt zsebelt be a közvetítési díjakból, mint a fővárosi csapat, ennek pontos oka azonban nincs részletezve, elképzelhető, hogy itt könyvelték el a 2015-ös bajnoki címért járó prémiumot is.

Az egyes tételeket összeadva az látszik, hogy a Fradi 3,8 milliárdos kiadása mellett több mint 4 milliárdos bevételt könyvelt el, míg a Videoton az elköltött 3,3 milliárddal szemben kevesebb mint 2,2 milliárdos bevételt tudott felmutatni. Az FTC Labdarúgó Zrt esetében ennek és egy jelentős egyszeri tételnek köszönhető, hogy alig 200 milliós veszteséggel abszolválta a 2015-ös évet, a Fehérvár FC Kft. pedig több mint 1,1 milliárd forintos mérleg szerinti veszteséget mutatott ki. Emiatt egyébként a fehérvári csapatot működtető társaságba 1,37 milliárdos tőkepótlásra is szükség volt.

A fentiekből látszik, hogy a magyar foci két kirakatcsapatának kikiáltott Ferencváros és Videoton jórészt az állami szponzoroknak és a tulajdonosi szerepvállalásnak köszönhetően tud évente 3-4 milliárd forintból gazdálkodni. Azt a nyáron láthattuk, hogy mindez mire elég a nemzetközi mezőnyben (nem sokra, hiszen a Fradi az albán második ellen vérzett el a Bajnokok Ligájában, míg a Videoton kicsit jobban muzsikált az Európa Ligában, de a dán Midtjylland túl nagy falat volt már), de lehet, hogy ez nem is véletlen, hiszen még az európai középmezőnybe tartozó klubok is nagyságrendekkel több pénzből gazdálkodnak, mint a fenti 11-13 millió euró. De ez már a következő cikk témája lesz.