Évről évre csalódásként éljük meg, ha az aktuális magyar bajnok nem tudja elérni a Bajnokok Ligája csoportkörét. Tényleg állandó magyar szereplőnek kellene lennie a legrangosabb kupasorozatban? Vagy túl magasra lett téve a mérce? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat találni a magyar és régiós klubok gazdálkodása alapján.

Szinte mindig azt halljuk az aktuális magyar bajnokcsapat vezetőitől, hogy „cél a csoportkörbe jutás” a BL-ben, azonban ez az utóbbi években nem volt ilyen egyszerű. Amióta a kupasorozat Bajnokok Ligája néven szerepel, mindössze kétszer a Ferencváros (1995-96) és a DVSC (2009-10) révén sikerült magyar csapatnak elérni a hőn áhított csoportkört. Persze menetközben is sokat változott a lebonyolítás, hiszen az első két évben még csak nyolccsapatos volt a csoportkör, majd ezt növelték előbb tizenhatra, majd mára már 32-re. Nézzük, mi a helyzet a régióban ebből a szempontból:

Vagyis Magyarország egyáltalán nem lóg ki a régiós trendekből, hiszen az utóbbi közel 25 évben máshol is legtöbbször csak álom maradt a BL-csoport. Egyértelműen kiemelkedik a vizsgált országok közül Ukrajna, mely a Dinamio Kijev és a Sahtar Donyeck révén nem ritkán két csapattal is szerepelt a legjobbak között. Meglepetés lehet például Románia második helye, mely többnyire a Steaua Bukarestnek köszönhető, de a kétezres években a kolozsvári CFR-nek is volt egy fellángolása, amikor volt olyan év, hogy két román csapat is megérte a csoportmeccseket. A cseheknél a Sparte Prágának voltak sikeres évei, de ők például 2013 óta egyszer sem tudtak bejutni a csoportkörbe.

A presztízs mellett elsősorban az anyagiak miatt célozza meg a legtöbb csapat a BL főtábláját. Korábbi cikkünkben már részletesen elemeztük az UEFA által kiosztott pénzdíjak alakulását, az idei szezonban már 1,3 milliárd eurót oszt szét a szervezet a résztvevő klubok között. Ezen belül már a csoportkörért több mint 10 millió euró jár, ami a legnagyobb magyar klubok esetében majdnem a teljes éves költségvetésnek felel meg.

Persze joggal vethetjük fel, hogy a múltból nem lehet megélni, ezért nézzük a jelent: a 2016-17-es szezonban a régióból négy csapat kvalifikálta magát a csoportmeccsekre, az ő gazdálkodásukat igyekszünk alaposabban szemügyre venni.

A Legia Varsó esetében viszonylag könnyű dolgunk volt, hiszen az Ernst & Young és a lengyel liga évről évre publikus elemzést készít a klubok működéséről. A 2014-15-ös szezonban a csapat teljes bevétele 115,1 millió zloty volt, ami 26,8 millió eurónak felel meg. Rögtön látszik, hogy ez nagyjából a duplája a leggazdagabb magyar klub, a Fradi költségvetésének. Ez egyébként lengyel szinten is kiemelkedő, hiszen a második helyezett Lech Poznan bevétele majdnem fele ennyi volt csak. Ráadásul a Legia az utóbbi években folyamatosan növekvő bevétellel gazdálkodhatott:

Az ábrán jól látszik, hogy ugyan az utolsó évben már stagnáltak a lengyel bajnokcsapat anyagi lehetőségei, viszont 2010 óta majdnem a négyszeresére nőtt a Legia bevétele. Íme néhány érdekesség a lengyel bajnokkal kapcsolatban:

• Összesen 7,7 millió néző követte a meccseket a tévé előtt, a klub 7842 éves bérletet adott el a 2014-15-ös szezonra. A stadionban átlagosan 20 ezer néző figyelte élőben a Legia meccseit, az egész szezonban 315 ezren vettek jegyet. Itthon a 20 ezres átlag nézőszámot a legtöbb klub fizikailag képtelen lenne produkálni, hiszen a stadionok közül csak a Groupama Aréna 23 700-as befogadóképessége tenné ezt lehetővé (papíron a debreceni Nagyerdei Stadion 20 340 férőhelyes, vagyis ha minden székre „bepasszíroznánk” valakit, akkor szintén beférnének húszezren, de ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen).
• Magyar szemmel nézve egészen hihetetlen, 9664 darab Legia-mezt vettek meg a fanatikusok.
• A klub meccsnapi bevételei 20,4 millió zlotyt (mintegy 4,7 millió euró) tettek ki a teljes szezonban, ami a Fradi és a Vidi kivételével bármelyik magyar csapat éves költségvetését fedezné.
• A szponzoroktól és reklámokból is több mint 20 millió zlotyt kaszált a lengyel klub, a tévés jogdíjakból pedig összesen 31,5 millió zloty folyt be, amiben már szerepel az Európa Liga csoportkörért járó 23 milliós összeg is.
• Mindezeken felül a Legia 13,3 millió zloty bevételre tett szert a játékos-eladásokból.

És mindezek mellett a Legia húsz év után tudott az idén bejutni a csoportkörbe. A fenti számok egészen impozánsak magyar szinten, amire persze könnyű azt mondani, hogy a 38,5 milliós lengyel piacon sokkal könnyebb nagyobb bevételt elérni. Ugyanakkor ez nem lehet mentség, hiszen a kiadásokon nem tudnak hasonló ütemben spórolni a magyar klubok, mivel ugyanazokért a játékosokért kell versenyezni, ugyanakkora fizetést kell adni (a fentiek mellett nem meglepő, hogy az utóbbi években a lengyel liga lett a magyar játékosok egyik fő felvevőpiaca) stb. Vagyis miközben a majdnem négyszer akkora piac mellett a lengyeleknek sokkal könnyebb bevételt generálni, a kiadások nem állnak arányban ezzel.

De akkor mi van a 4,3 milliós horvát piaccal? A Dinamo Zágráb rendszeres résztvevője a BL csoportkörének, most is szerepel a legjobbak között. Ők teljesen más utat jártak az utóbbi években, főleg játékos-eladásokból tartották fenn magukat, illetve abból pótolták ki a költségvetésüket. Egy idén februári tanulmány szerint

az utóbbi húsz évben 449 játékost vettek összesen 407,8 millió kuna értékben, ezzel szemben 457 játékost adtak el összesen 1,4 milliárdért, vagyis a teljes profit meghaladta az egymilliárd kunát, ami húsz év alatt 133,3 millió eurót jelent. Vagyis a Dinamo évente átlagosan egy magyar klub éves költségvetésének a felét szedte össze csak a transzferekből.

Persze mindehhez kell egy nemzetközileg is jegyzett akadémiarendszer, mint amilyen a zágrábi. Ennek kiépítése pedig nem megy egy-két év alatt. Ma már ha egy játékos Dinamo-nevelés, akkor a nyugat-európai élklubok nyugodtan mernek érte akár tízszer annyit is fizetni, mint például egy hasonló kaliberű magyar focistáért.

A már idézett tanulmány szerint 2014-ben a Dinamo Zágráb működési bevétele 120,9 millió kuna volt, ami alig több mint 16 millió euró. Ennek alapján a magyar klubok nincsenek is annyira lemaradva. Ha azonban hozzátesszük, hogy a horvát csapat kiadásai ennek majdnem a dupláját, 211,4 millió kunát (28,2 millió euró) tettek ki, akkor máris megvan ugyanaz a kétszeres különbség, mint a Legia esetében. A kettő közti működési veszteséget pedig az elmúlt évek jelentős játékos-eladásai fedezték.

Vagyis immár a második régiós példa bizonyítja, hogy egy stabil BL-főtáblás csapat működtetéséhez évi 25-30 millió euróra lenne szükség.

Ellenpélda lehet a bolgár Ludogorec, mely néhány éve még a helyi első osztálytól is fényévekre volt. De aztán jött egy bizonyos Kiril Domuscsiev, akinek vagyonát 400 millió euróra becsülik. Vagyis a Ludogorec jelenleg az aktuális „kelet-közép-európai csodacsapat”, mely viszonylag alacsony költségvetéssel és egy milliomos vagy milliárdos nagyvállalkozó segítségével tud európai szinten is eredményeket felmutatni. Az utóbbi években volt hasonló időszaka a kolozsvári CFR-nek, amikor Pászkány Árpád volt a tulajdonos, de bizonyára sokan emlékeznek még a szlovák Artmedia vagy az osztrák Sturm Graz példájára is. Ezeknél a kluboknál hasonló volt a forgatókönyv: egy tehetős helyi üzletember rögtön komoly összeget invesztált a csapatba, új stadiont épített. Ezek a sztorik azonban általában rövidéletűek, hamar kiderül, hogy a nagyobb hipermodern stadiont nehéz megtölteni, a tehetős tulajdonos pedig megunja, hogy feneketlen zsákba tömje a pénzét.

A Ludogorec költségvetéséről egyébként nincsenek megbízható információk, 2015-ben angol lapok 5 millió fontra (mintegy 7 millió euró) tették az éves keret összegét. Ez jóval kisebb, mint akár a magyar élcsapatok anyagi lehetőségei, azonban a csapatnál egyelőre nem látszik a tudatos építkezés anyagilag sem, így kérdés, meddig lesz fenntartható a jó teljesítmény.

Az ukrán csapatokat a BL-szereplés szempontjából nem is érdemes a régióhoz sorolni, a keleti szomszédunknál a csapatok anyagi lehetőségei összehasonlíthatatlanul magasabbak. A Sahtar Donyeck például a 2014-15-ös szezonban 1,6 milliárd hrivnyából gazdálkodhatott, ez mintegy 80 millió euró volt átszámítva. Így pedig nem meglepő, hogy legalább egy ukrán klub szerepel minden évben a csoportkörben.

Összefoglalva az látszik, hogy egy sikeres BL-szerepléshez a Fradi és a Videoton éves költségvetésének nagyjából a dupláját kellene biztosítani. Ha azt tartósan tudná hozni valamelyik magyar csapat, akkor lehetne évről évre reális elvárás a főtábla elérése. Az eredmény szempontjából az lényegtelen, hogy ezt az összeget honnan teremtik elő, a régiós tapasztalatok alapján a lengyel út arra épül, hogy az ország piaca jóval nagyobb, míg a horvát Dinamo Zágráb példája azt mutatja, hogy egy kis ország csapata is lehet sikeres jó utánpótlás-neveléssel. A probléma az, hogy a magyar csapatok egyelőre egyik úton sem indultak el. A piacot nem is lehet mesterségesen szélesíteni, hiszen még ha a határon túli magyarsággal is számolunk, akkor sem érjük el a közel 40 milliós lengyel piac felét. Az akadémiáknál pedig egyelőre nem látszik olyan tudatos építkezés, ami lehetővé tenné, hogy például egy horvát klub anyagi lehetőségeit elérjük. A harmadik út egy milliárdos tulajdonos, ez azonban a tapasztalatok szerint eddig nem vezetett sok jóra a régióban, szinte senkinek sem sikerült tartós sikert elérni ezzel a modellel. A következő években talán a Red Bull Salzburg próbálhatja sikerre vinni ezt a modellt, bár Dietrich Mateschitz nem az a klasszikus „kelet-európai milliárdos”. A szűkebben vett régióból a lengyel Legia Varsónak van a legnagyobb esélye kitörni, ha tartani tudják a jelenlegi költségvetésüket és okosan fektetik be a játékosokból befolyó pénzt, akkor rendszeresen BL-szereplők lehetnek.

Az elmúlt években kivétel nélkül 200-300 millió forintos veszteséget könyvelhetett el a Fehérvár AV19 jégkorongcsapata – derül ki az Alba Volán SC Tao-pályázatából. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a csapat költségvetése drasztikusan visszaeshet 2016-ban az előző évekhez képest, így pedig azon sem lehet csodálkozni, hogy a fehérváriak talán az előzetes várakozásoknál gyengébben szerepelnek az osztrák ligában (EBEL).

A héten erőltetett menetben van a Fehérvár AV19 jégkorongcsapata, hiszen kétnaponta játsszák a meccseket az EBEL-ben. Szombaton a sorozat első állomása nem sok örömöt okozott, hiszen a Südtirol 4:2-re győzött Székesfehérváron. Ma este az Innsbruck ellen lehet javítani szintén hazai pályán, majd szerdán a Bolzano érkezik a fehérvári arénába. A szezonban egyébként eddig nem sok babér termett a Fehérvár AV19-nek, hiszen a tizenkét csapatos osztrák ligában csak a tizedik helyen állnak. Tizenkét meccs alatt mindössze három győzelmet sikerült összeszedni a rendes játékidőben, a hosszabbításban pedig további egy sikert arattak. Ezzel szemben hétszer a hatvan perc alatt, egyszer pedig a ráadásban szenvedett vereséget az EBEL egyetlen magyar résztvevője. Ezzel a teljesítménnyel csak a Dornbirn és az Olimpija Ljubljana csapatait előzik meg a fehérváriak. Pedig a szezonnak még nagy reményekkel futott neki a Volán, a csapat gazdálkodását elnézve azonban meglehet az egyik oka a sikertelenségnek.

Forrás: fehervarav19.hu

A fehérvári csapatot az Alba Volán SC működteti, az egyesület honlapján található Tao-pályázatból próbáljuk most összerakni a gazdálkodásukat. A pályázatban részletezett tételek szerint az utóbbi években az alábbiak szerint alakultak az egyesület bevételei:

A 2016-os évre csak terveket közöltek, a többi adat elvileg tény. Jól látszik, hogy tavaly eléggé megugrottak a bevételek, hiszen a 2014-es bő 640 millió forintnak több mint a duplája folyt be a kasszába. Ez azonban a tervek szerint csak átmeneti volt, hiszen az idén 840 milliós bevétellel számol az egyesület vezetése. A tavalyi megugrás alapvetően két dolognak köszönhető:

1. a korábbi évek 200 millió forint körüli állami és önkormányzati támogatása hirtelen a két és félszeresére emelkedett
2. a Tao-támogatás összege is majdnem megduplázódott az előző évhez képest.

A pályázat szerint ugyanakkor az Alba Volán SC sem bízik abban, hogy ezeket az összegeket fenn lehet tartani, hiszen az idén 262,2 millió forintnyi állami és önkormányzati támogatással és 210 millió körüli Tao-bevétellel számolnak. Utóbbi egyébként reális is lehet, hiszen a csapat honlapján azt is írják, hogy a megítélt összeg 2016-ra 209,3 millió forint, amiből ugyanakkor eddig egy fillért sem hívtak le.

A bevételek csökkenésével természetesen a kiadásokat is alacsonyabb szintre kellett terveznie az egyesületnek. Ez a csökkenés nagyrészt az egyéb, máshova nem sorolható bevételek során valósul meg, amit sajnos nem részleteznek. Mindenestre ezen a soron a 2015-ös 727,6 millió forint után az idén 226,8 milliót tervez a vezetőség. Emellett a személyi jellegű kiadások csökkenhetnek jelentősen, a tavalyi közel 600 millió forint után 415 milliót tehetnek zsebre 2016-ban a játékosok és a személyzet. Ennek a két tételnek köszönhetően eshet vissza a teljes kiadás a tavalyi közel 1,6 milliárd forintról 840 millióra.

Elvileg a 2016-os évet nullszaldósra tervezte az Alba Volán SC, hiszen a 840,5 millió forint mellé ugyanekkora kiadást ütemeztek elő. Ha azonban megnézzük az utóbbi éveket, akkor láthatjuk, hogy 2011 óta ez a nullszaldó egyszer sem valósult meg:

A bevallott bevételek és kiadások közt a legnagyobb különbség 2013-ban volt, amikor több mint 350 milliós vesztesége volt az egyesületnek, de még tavaly is 255,6 milliós volt a lyuk. Az utóbbi öt évben pedig ez a differencia egyszer sem tudott 220 millió forint alá csökkenni, öt év alatt pedig összesen 1,37 milliárd forinttal költött többet a Volán, mint amennyi a bevétele volt. Ezeket a számokat elnézve pedig nem meglepő, hogy jelentősen csökkenhet a csapat bevétele 2016-ban, ez pedig egyelőre az eredményekben is megmutatkozik. Persze azt mindenképp érdemes hozzátenni, hogy az idei számok csak tervek, elképzelhető, hogy ennél kedvezőbben alakul vagy alakult a gazdálkodás. Mindenesetre az utóbbi évek nem sok jóval kecsegtetnek.

Igazán kellemes helyzetben vannak a régió asztalitenisz kedvelői. A napokban rendezik ugyanis Budapesten az asztalitenisz Európa-bajnokságot. A mai napon a főtáblás küzdelmek mellett a késő esti órákban a vegyes páros döntőjére is sor kerül, míg a hétvégén a női és férfi egyéni, illetve páros döntőire kerül sor a Tüskecsarnokban.

A tervek szerinti egymillió eurós költségvetésből lebonyolításra kerülő Eb-re a szervezők 7000 nézőt várnak, amely nem egy földtől elrugaszkodott elvárás, tekintve azt, hogy egy négytagú család a vasárnapi döntőket már akár 10 ezer forintért is láthatja. És ki más szerettethetné meg a családdal az asztaliteniszt, ha nem Európa legjobb pingpongosai.

A budapesti élmények után nem lesz lehetősége sok pihenésre a sportág kedvelőinek, mert az ITTF Világkupa-sorozat november elején Ausztriába érkezik. Amíg Budapesten a legjobbak érmekkel, addig Linzben komoly pénzdíjakkal gazdagodhatnak a versenyzők. A sorozat 19., 70 000 dollár összdíjazású állomására már 35 euróért bérletet lehet váltani.

A sorozat döntőjére december 8-11 között kerül majd sor Dohában, ahol az összedíjazás eléri az 500 000 dollárt.

A versenysorozat helyszínein szerezhető részletes díjazásról az alábbi linkre kattintva olvashat:

ITTF World Tour 2016

Évente milliárdos osztalékot fizet be a költségvetésbe a Szerencsejáték Zrt., mely 2015-ben több mint 300 milliárd forint bevételre tett szert a különböző játékokból. Ebből mára már nem a lottó, hanem a sportfogadás teszi ki a legnagyobb részt.

A Szerencsejáték Zrt. 2015-ös beszámolója szerint a TippMixből összesen 98,8 milliárd forintos árbevétele volt a cégnek, ez a teljes éves forgalom majdnem egyharmada. Erre jön még az internetes fogadás, a TippMix Pro 28,1 milliárdos forgalma, és a klasszikus TOTÓ is hozott még 2,1 milliárdot a cégnek. Az előző évhez képest kiemelkedő volt a TippMix Pro növekedése, az internetes fogadás 52,6%-kal magasabb forgalmat bonyolított.

A cég részletes kimutatása szerint tavaly 539,7 millió darab TippMix-szelvényt adtak fel és 29,4 millió darab TOTÓ-szelvényt küldtek játékba. Az évben 52 héttel számolva ez több mint félmillió TOTÓ-fogadást jelent hetente.

A nyereményekről sajnos nem közöl ennyire részletes bontást a Szerencsejáték Zrt., csak annyit árulnak el, hogy a 303,8 milliárd forintos teljes éves árbevétel mellett 220,9 milliárd forint nyereményt fizettek ki. Az előző évhez képest egyébként kicsit javult a nyeremény esélye, hiszen a bevétel 15,5 százalékkal emelkedett, a nyeremények viszont ennél nagyobb ütemben, 16,3%-kal nőttek.

A hétvégén több médiumban is megjelent a magyar labdarúgó-bajnokságban tapasztalható nézői érdektelenség. Mint a magyar foci elkötelezett hívei mi is szomorúan látjuk a stadionokban és a számokból, hogy egy sikeres Európa-bajnokság után sem tudott a honi labdarúgás új nézőket megszólítani vagy a korábbi híveit visszacsábítani. Ugyanakkor mindenki előtt, aki veszi a fáradságot és szabadidejében kilátogat bármely sporteseményre, le a kalappal. Mert aki már átélt jó hangulatú mérkőzést az tudja, hogy kevés hozzá hasonló élmény akad.

A nézőszámmal kapcsolatos hírek olvasása közben egyre jobban furdalta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy a szomszéd fűje vajon zöldebb? Bemutatjuk, hogy az idei bajnokság első 11 forduló mérkőzéseinek figyelembe vételével mi a helyzet Ausztriában, Horvátországban, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában a nézőszámok tekintetében, avagy amikor a szomszéd fűje is sárga…

Kép forrása: sandiegofreepress.org (a kép csak illusztráció)

Bevalljuk őszintén kicsit mást kaptunk, mint amire számítottunk. Először is kijelenthető, hogy Ausztriában szeretik a focit. Az viszont, hogy a többi bajnokságban is hasonlóan alacsony az érdeklődés a mérkőzések iránt, mint hazánkban az lehangoló. Legtöbb esetben átlagokat mutatunk be, és nem totális összegeket, próbálva igazságossá tenni ezt a versenyt. Hiszen az említett országok bajnokságaiban nem ugyanannyi klub szerepel, így egy összesített fordulónkénti nézőszám félrevezetheti az olvasót, hiszen nem mindegy hogy a 16 csapatos szerb bajnokságot, hogyan vetjük össze a 12 csapatos szlovákkal. Kezdjük a legmagasabb átlag nézőszám előtt játszó klubok listájával. A hat bajnokságot és 74 csapatot figyelembe vevő kimutatásnál teljesen le kellett menni 5000 főig, hogy legalább egy szlovák csapatot fel lehessen tüntetni. Az 5000 fő megadásával egyből 6 osztrák klub is felkerült a listára, amely megsüvegelendő teljesítmény a 10 csapatos bajnokságtól.

Érdekesség, hogy ezek a számok koránt sem párosulnak telt házzal, sőt némelyik még így is kong az ürességtől. A szerb Crvena Zvezda és a román Steaua Bukarest is átlagosan 20 százalék alatti kihasználtsággal működik. Ide tartozik még az osztrák Austria Wien is, habár itt érdemes figyelembe venni, hogy a lila-fehér csapat cstadionjának a felújítása miatt nem otthon, hanem a közel 50 ezer néző befogadására képes Ernst Happel Stadionban játssza a hazai mérkőzéseit.

És akkor lássuk is az átlagos stadionkihasználtságot! Nem nagy dicsőség, de összesítve a bajnokságokban résztvevő klubok stadionkihasználtságát, annyit legalább elmondhatunk, hogy egy országnál sincs 20 százalék alatt az átlagos kihasználtság. Tehát egy átlag számról beszélünk, amely azt is jelenti, hogy Ausztriát leszámítva mindenhol van olyan klub, ahol ez az arány még a tíz százalékot sem éri el.

Ausztria az összevetésekben majdnem mindenhol a legjobban szerepel és ez most itt sincsen másként. A mérkőzésenkénti átlagos nézőszámot figyelembe véve a nyugati szomszédunknál járnak ki a legtöbben mérkőzésre, toronymagasan vezetve a felsorolást. Habár azt tegyük hozzá, hogy az osztrák bajnokság is attól szenved a régió más bajnokságaival egyetemben, hogy a nézőszám nagyságrendileg évről-évre stagnál. Kisebb növekedést és kisebb csökkenést lehet megfigyelni az egymást követő szezonokban.

A labdarúgás a nézőkért van és éppen ezért lássuk is, hogy melyik mérkőzések voltak azok, amelyek a legtöbb nézőt vonzották. Nem árulok el nagy titkot, hogy ezek többnyire a bajnokságok rangadói voltak. Az osztrák Rapid Wien-Salzburg ütközeténél például 85% felett volt a stadion kihasználtsága, amely a legmagasabb kihasználtságot jelenti a rangadók között.

A végére hagytuk azon klubok listáját, amelyeknek átlagosan még az 1000 látogatót sem sikerült felmutatnia a hazai mérkőzéseiken. Ők az úgymond fekete bárányok, akiknél lehet, hogy a klubvezetésnek el kellene sürgősen gondolkodni a már említett tézisen, hogy a labdarúgás a szurkolókért van és ő előttük érdemes ezt profi szinten űzni. Az MTK is szerepel ezen a listán, de azt tudni kell, hogy a kék-fehér gárda nem otthon játssza a hazai mérkőzéseit hanem Dunaújvárosban.  Fekete bárány amúgy két országban nincsen, Ausztriában és Romániában. 

A táblázatokban szereplő adatok a bajnokságok szövetségeinek honlapján fellelhető hivatalos adatai alapján készültek.

Nemrég készítettünk már egy összeállítást a hazai férfi kézilabdacsapatok gazdálkodásáról, most hasonló módon a női klubokat vesszük szemügyre. Nem minden esetben könnyű megbízható információkat találni, de igyekeztünk a Győr és a Fradi számait is körbejárni. Első ránézésre az látszik, hogy a költségvetésük nagysága nem mérhető a focihoz, de itt is százmilliós tételek kellenek a sikerhez.

Közel egy hónapja kezdődtek a férfi kézilabda Bajnokok Ligája küzdelmei, akkor beharangozónkban a Veszprém és a Szeged gazdálkodását vettük górcső alá és arra jutottunk, hogy a bakonyi klub 2,7 milliárd forintból gazdálkodik évente, míg a szegediek ennek nagyjából a felét, 1,3 milliárdot költenek el. Most a női mezőny is elrajtol, ezért érdemes egy hasonló kimutatást készíteni a két magyar szereplő, a Győri Audi ETO és az FTC Rail Cargo anyagi lehetőségeiről .

Kezdjük a győriekkel, hiszen „alapesetben” ők a legerősebb magyar klub, a Fraditól inkább bravúrszámba megy, ha egyszer-egyszer meg tudja őket verni. Ráadásul a kisalföldi egyesület az utóbbi években kétszer is megnyerte a BL-t, míg a fővárosiaknak egyelőre a négyes döntő is álom.

A Győri ETO KC gazdálkodásának feltérképezése azért nehéz feladat, mert a klub nem gazdasági társaságként, hanem sportegyesületként működik, így nem köteles éves gazdasági beszámolót közzétenni. Már-már feladtuk a keresést, amikor a klub honlapján belebotlottunk egy dokumentumba, mely a 2015-ös társasági adókezdemény (tao) kérelmezéséhez készült, és ebben voltak adatok a gazdálkodást illetően is. Az adókedvezményre egyébként néhány éve van lehetőség, a kedvezmény annyit takar, hogy a cégek társasági adójuk egy részét látvány csapatsportágak támogatására fordíthatják. Évente a magyar sportegyesületek több milliárd forintos bevételre tesznek szert ebben a formában. A győri kézicsapat dokumentumáénak egyetlen szépséghibája, hogy 2015-öt illetően csak terveket tartalmaz, de nagyságrendileg ezekből is lehet becsülni a klub gazdálkodását.

A bevételeknél az látszik, hogy közel 700 millió forintot az úgynevezett saját bevételek tesznek ki, amiket tovább nem részleteztek, de ebbe a körbe tartozik minden „organikus” bevétel a jegyektől a szponzorokig. A győri önkormányzat 136 millió forintot adhatott tavaly a csapat működtetésére, míg a már említett tao-felajánlásokból 400 millióra számítottak. A korábbi években (2013-ban és 2014-ben) nagyjából 300 milliós tao-bevétele volt a klubnak, míg a saját bevétele 2013-ban 475 millió, 2014-ben viszont már 762 millió forint volt. A fentiekhez terveztek még 2015-ben 75 millió forintnyi egyéb támogatást.

A kiadásokat elnézve a legnagyobb tételt a személyi jellegű kiadások (vélhetően a bérek) tették ki, ez 780 millióra volt betervezve tavaly. Ehhez jött 390 millió forintnyi igénybe vett szolgáltatás, 51 millis anyagköltség és 58 milliós egyéb kiadás.

Vagyis összességében ha megvalósultak a 2015-ös tervek, akkor a Győri ETO KC 1,3 milliárd forintos bevétel mellett 1,28 milliárd forintot költhetett el 2015-ben- Ez nagyságrendileg a Pick Szeged éves költségvetésének felel meg a férfi mezőnyben. Persze ez nem kizárólag a felnőtt csapat működésére megy el, a  már említett dokumentum szerint a győri kézilabdaklub tavaly 424 millió forintot költhetett utánpótlásra, így a felnőtt csapatra juthatott a maradék mintegy 800 millió.

A győri klub egyébként az utóbbi években sem büszkélkedett anyagi helyzetével, 2011-ben az Origó egy cikkében említették meg, hogy 600 millió forint körül van a csapat költségvetése, 2014-ben pedig a Világgazdaság írt egy cikket a témában, de akkor Kelecsényi Ernő, a klub elnöke nem kívánt konkrét összeget elárulni. Annyit viszont elmondott a szakember, hogy a bevétel 10-15 százaléka a bérletek és a jegyek értékesítéséből származik. Igen jelentős összeg, 225 ezer euró származik a BL-sikerből, a Final Fourba jutás miatt az európai szövetségtől 75 ezer eurót kapott a klub, míg a döntő megnyeréséért 150 ezer eurót.

Az FTC Rail Cargo Hungária gazdálkodásának feltérképezése egyszerre könnyebb és nehezebb feladat. Az ellentmondást az okozza, hogy ugyan a klub gazdasági társaságként működik, viszont az FTC Kézilabdasport Nonprofit Kft. 2015-ös adatai meglehetősen hiányosak, a legtöbb tétel nincs részletezve.

Az mindenesetre látszik, hogy a nettó árbevétel 214 millió forint volt, ehhez jött még közel 400 millió forintnyi egyéb bevétel, ami sajnos nincs részletezve. Ugyanakkor a Fradi focicsapatánál látott modellből kiindulva könnyen lehet, hogy az egyéb bevétel legnagyobb részét az anyaegyesület támogatása tette ki. A kiadások nagy részét a Fradinál az anyagjellegű ráfordítások teszik ki, de majdnem ugyanennyit költöttek bérekre és járulékokra is. Összességében a klub 590,5 millió forintot költött el 2015-ben, vagyis ugyanúgy megvan a kétszeres különbség a Győr javára, mint a férfi mezőnyben a Veszprém és a Szeged esetében. Összességében a Fradi női kézicsapata még 4,1 millió forintos nyereséget is realizált az év végén.

Összefoglalva az látszik, hogy a magyar női élcsapatok körülbelül fele annyi pénzből gazdálkodnak, mint a férfiak, a focihoz képest pedig többszörös a különbség. Vagyis hiába számít a kézilabda sikersportágnak Magyarországon, ez a klubok gazdálkodásában nem látszik. Persze ez nem csak hazai specialitás, hiszen nemzetközileg sem lehet összemérni a futballban és a kézilabdában megmozduló pénzek nagyságát.

A dohai hatodik állomás után lezárult a második etap is az úszó világkupán. Még három állomása van hátra a sorozatnak, de Hosszú Katinka összetett győzelme már borítékolható.

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) az idei évben 2 178 000 dollárt oszt szét a versenyzők között, amelynek már majdnem a 10 százalékát Hosszú Katinka be is gyűjtötte. Az idei sorozatban eddig négy magyar versenyző részesült díjazásban, az előbb említett olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó mellett Jakabos Zsuzsanna, Gyurta Gergely és Mészáros Márk is.

Kép forrása: fina.org

A kilenc állomásból álló versenysorozatot három etapra osztotta a FINA és minden etap végén az összetett győztes 50 000 dollárral gazdagodik. A második helyezett 35, a harmadik 30, a negyedik 20, az ötödik 10 és a hatodik 5 ezer dollárt tehet zsebre. Az egyes versenyek úszószámainak nyertesei 1500 dollárt amíg a dobogó másik két helyezettje 1000 és 500 dollárt kap. A sorozat összetett női és férfi nyertese pedig plusz 100 ezer dollár jutalmat kap. Ezeknek a számok tükrében érdemes megnézni, hogy az eddigi magyar versenyzők mennyit kerestek az idei úszó világkupa-sorozaton.

Mivel a hölgyeknél az első két etapot is Hosszú Katinka nyerte nem meglepő, hogy torony magasan a háromszoros olimpiai bajnok vezet, aki eddig körülbelül 56 millió forintot úszott össze, de Jakabos Zsuzsannának sem kell szégyenkeznie, hiszen az eddigi helyezéseiért a tavalyi magyar bruttó éves átlagkereset több mint 2,5-szeresét úszta össze. Figyelembe véve, hogy a sorozat augusztus 26-án kezdődött ez egyáltalán nem rossz fizetés. A férfiak teljesítményei is megsüvegelendőek ám gazdaságilag még nem kifizetődő, Mészáros Márk körülbelül 275 ezer, amíg Gyurta Gergely 550 ezer forintot keresett.

Ha a magyar hölgyek továbbra is hasonló fantasztikus eredményeket érnek el, akkor a hátra lévő szingapúri, tokiói és hongkongi versenyeken, illetve a sorozat összetett eredményéért járó díjjal együtt Hosszú számára elérhető a 100 millió forintos álomhatár, Jakabos számára pedig a 10 millió forint. Ne felejtsük el, hogy így, Hosszú Katinka három hónap alatt (tehát az olimpiával együtt), akár 230 millió forintot is kereshet. Erre mit is mondhatnánk mást, mint: Bravó!