A profi klubokhoz képest aprópénzből gazdálkodik a labdarúgó akadémiák többsége, az egyetlen kivétel talán a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia. Ráadásul ha nem létezne a társasági adó-kedvezmény, akkor ennek a bevételnek a jelentős része is kiesne. Márpedig pénz nélkül nehéz lesz kitörni a magyar focit jellemző eredménytelenségből, most kellene a fiatalokba invesztálni ahhoz, hogy aztán néhány év múlva megtérüljön ez a befektetés, és a felnőtt csapatok önfenntartók legyenek.

Egy korábbi cikkünkben utaltunk rá, hogy a magyar klubok előtt talán a legjelentősebb kitörési pont az lehet, ha sikerül nagyobb számban piacképes játékosokat kinevelniük, akiket aztán jó áron lehet eladni Nyugat-Európába. Ezt a modellt alkalmazták például a horvát vagy a szerb csapatok, melyek most a Bajnokok Ligája csoportkörének rendszeres résztvevői. Ráadásul nemrég jelent meg egy nemzetközi összehasonlítás, mely bejárta a magyar sajtót is, eszerint a 31 legjelentősebb európai bajnokságba játékosokat nevelő klubok rangsorában az MTK a 22. helyen áll. A dolog szépséghibája, hogy a 31 legerősebb bajnokság között olyanok is vannak, mint a magyar NB1, az pedig nem igazi kitörés, ha valamelyik első osztályú klubban MTK-nevelésű fiatalok játszanak. Mindenesetre a téma kapcsán érdemes foglalkozni a magyar futballakadémiák gazdálkodásával. Ezek az akadémiák azonban gombamód szaporodtak az utóbbi években, így mindet bemutatni szinte képtelenség. Így amellett döntöttünk, hogy a belga Double Pass cég által az öt legjobbnak minősített akadémiát vesszük górcső alá. A cég elemzését idén nyáron publikálta az MLSZ. A végére aztán öt plusz egy fős lett a lista, a cikkből az is kiderül, miért.

1. Debreceni Labdarúgó Akadémia

A DVSC honlapján található bemutatkozás szerint az akadémiát működtető Debreceni Labdarúgó Akadémia Nonprofit Kft. 2010-ben jött létre, a Double Pass szerint az övék jelenleg a legjobb magyar akadémia. Maga az akadémia 2013-ban nyílt meg, a beruházás összértéke 1,4 milliárd forint volt, amiből 300 milliót a város adott, 150 milliót a DVSC Futball Szervező Zrt. (a Loki felnőtt csapatának üzemeltetője), a fennmaradó rész pedig a tao-felajánlásokból folyt be. Az akadémiát üzemeltető cégben 51%-os tulajdonos a DVSC Futball Szervező Zrt., a fennmaradó rész pedig a városé és a Debreceni Egyetemé. A társaság főbb gazdálkodásai adatai az alábbiak szerint alakultak 2010 óta:

A „klasszikus” árbevétel az utóbbi két évben haladta meg a 70 millió forintot, előtte 10-20 milliós tételt jelentett. A bevétel másik fele pedig az egyéb bevételekből származott, itt 2013-ban 239,6 milliót könyvelt el a cég, de 2012-re is 163,3 millió esett. Az utóbbi két évben aztán az árbevétel emelkedésével párhuzamosan ez visszaesett 20 millió forint alá.

Az mindenesetre megállapítható, hogy a debreceni akadémia az utóbbi években egyszer sem gazdálkodott 240 millió forintnál nagyobb összegből, miközben az NB1-ben még a legkisebb klubok éves költségvetése is eléri ezt az összeget.

2. Illés Akadémia

A Double Pass értékelése szerint a második legerősebb magyar utánpótlás-nevelő centrum a szombathelyi Illés Akadémia, mely alapítványi formában működik, a 2007-ben létrehozott Illés Sport Alapítvány révén. A gazdálkodási adatok az alábbiak szerint alakultak:

Vagyis éves beszámolója szerint az alapítvány egyre több pénzből gazdálkodott, a 2010-es alig 100 millió forint után a kiadások tavaly már meghaladták a félmilliárd forintot. És mindezek mellett a 2013-as év kivételével nyereséges volt az akadémia, 2015-ben már 150 millió forintot termelt a tulajdonosoknak. A bevételek egyébként szinte teljes egészében támogatásokból származtak az alapítványnál. A támogatásokból 60 millió forintot tett ki a Haladás felnőtt csapatát működtető társaság befizetése, az MLSZ-től 185 millió forintot, a tao-kedvezményből pedig 180,1 milliót kapott az Illés Akadémia.

3. Magyar Futball Akadémia

A belga cég értékelése szerint a Honvédhoz köthető MFA bronzérmes lett a magyar akadémiák versenyében, az utánpótlás-nevelő centrumot a Magyar Futball Akadémia Alapítvány üzemelteti, melynek gazdálkodását az alábbi ábrán foglaltuk össze:

Látszik, hogy az MFA költségvetése évente viszonylag stabilan 150-200 millió forint volt, viszont tavaly a 212 milliós kiadás mellé lényegesen alacsonyabb bevétel párosult, így 57,3 milliós veszteséget termelt a harmadik legsikeresebben működő akadémia. A bevételeken belül egyébként az egyéb bevételek tették ki a legnagyobb részt, azon belül pedig a különböző címen kapott támogatások 118 milliós összege biztosította a működést elsősorban. A „klasszikus” árbevétel mindössze 34 millió forint volt 2015-ben az előző évi 87,4 millióval szemben. A kiadásokon belül az anyagjellegű kiadások 124 milliós összege volt a legnagyobb tétel, emellett a személyi jellegű kifizetések 48,8 millió forintot tettek ki, és 31,8 milliónyi egyéb kiadása is volt az alapítványnak.

4. Sándor Károly Labdarúgó Akadémia

Az MTK utánpótlás-nevelését biztosító akadémia a legrégebbi hasonló intézmény Magyarországon, és ahogy a cikk elején jeleztük, a Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) európai listájára való felkerüléssel komoly nemzetközi elismerést is bezsebelt az akadémia. A Double Pass listáján ugyanakkor lecsúsztak a dobogóról, a Sándor Károly Ifjúsági Sport Alapítvány gazdálkodása pedig az alábbiak szerint alakult:

A Sándor Károly Akadémia bevételeinek 2013-as átmeneti megugrása elsősorban annak volt köszönhető, hogy az alapítvány 195 millió forintos támogatást kapott az MLSZ-től, emellett a tao-felajánlásokból további összeg folyt be a kasszába. Ennek az egyszeri kiugró eredménynek köszönhetően az utóbbi évek összesített profitja még mindig 170 millió forint körüli összeget mutat.

A bevétel legnagyobb része 2015-ben is a különböző támogatásokból folyt be, a piaci árbevétel mindössze 0,3 millió forint volt, amihez majdnem 178 millió forintnyi támogatás érkezett elsősorban a tao-nak köszönhetően.

5. Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia

A felmérés szerint az ötödik legjobban működő magyar akadémiát Az ETO Jövőjéért Alapítvány üzemelteti. Kérdés, hogyan hatott az utánpótláscentrum gazdálkodására az, hogy csődbe ment a felnőtt csapat tulajdonosa, a Quaestor, az ETO-t pedig visszasorolták a harmadosztályba.

Az alapítvány beszámolója szerint érezhető volt a negatív hatás 2015-ben, hiszen majdnem a felére esett vissza az akadémia bevétele, így már csak 46,3 millió forintból tudtak gazdálkodni. Ezzel párhuzamosan azonban a kiadások még növekedtek is, több mint 20 millió forinttal nyújtózkodott tovább az akadémia, mint ameddig a takarója ért. Persze a nem egészen 70 millió forintos kiadással a Fehér Miklós Akadémia még így is a legszerényebb körülmények között működött tavaly az általunk vizsgáltak közül.

Érdekesség, hogy az akadémia azt is elárulta, ki az egyik legnagyobb támogatója: az Audi Hungária Motor Kft. a 2015-16-os szezonban összesen 61,1 millió forinttal segítette a működésüket. Emellett a Pannon-Víz Zrt. adott még 5,8 milliót, további felajánlásokból pedig összejött még pár százezer forint. A teljes bevétel jelentős esése egyébként annak volt köszönhető, hogy az értékesítés nettó árbevétele a 2014-es 43,6 millió forintról 6,7 millióra esett.

Hosszabb távra visszatekintve is egyértelműen látszik, hogy fokozatosan került egyre nehezebb anyagi helyzetbe a győri utánpótlás-nevelés. Elsősorban az Audi évi 50-60 milliós támogatásának köszönhető, hogy egyáltalán még életben maradt az alapítvány. Azt ugyan nem részletezték, hogy ez milyen formában érkezik hozzájuk, de nem lennénk meglepve, ha a tao-kedvezményt kihasználva szponzorálná az akadémiát is az autógyár.

+1 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia

Ahogy a cikk elején már említettük, a Double Pass összesen 15 magyar akadémiát vizsgált meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a legjobb öt utánpótláscentrum gazdálkodását vizsgáljuk meg, menetközben azonban rájöttünk, hogy csak akkor érdemes a magyar akadémiai világról beszélni, ha a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát (PFLA) is megvizsgáljuk, mely a rangsorban a hatodik helyen végzett. Esetükben elsőre azt hittük, hogy nehéz lesz szétválasztani a most éppen NB2-es csapat gazdálkodását az akadémiáétól, azonban végül a vártnál könnyebb dolgunk volt, ugyanis egy törvény szerint 1998 óta a profi csapatok működtetését külön gazdasági társaságba kell kiszervezni. Ez a PFLA esetében a Puskás Futball Club Kft., melynek tulajdonosa A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány (FUNA). Ez működteti magát az akadémiát is, vagyis elég ennek az alapítványnak a beszámolóját megvizsgálni, hogy képbe kerüljünk. Az ott tapasztalt számok azonban még bennünket is megdöbbentettek az eddig látott akadémiai költségvetések után.

A beszámoló szerint 2015-ben a FUNA összes bevétele meghaladta az 5,3 milliárd forintot, vagyis nagyjából a négyszerese volt az öt legsikeresebb akadémia összesített bevételének. Ezzel szemben a kiadásaik alig haladták meg a 2 milliárd forintit az elmúlt években, vagyis folyamatosan masszív nyereséget termelt a felcsúti akadémia. További érdekesség, hogy a vizsgált alapítványok közül szinte csak a felcsúti kapott érdemi költségvetési támogatást, 2015-ben 93,2 millió forintot, emellett 600 milliónyi uniós forrás is landolt a számlájukon, illetve 108,8 millió forintot tett ki a normatív támogatásuk. Az EU-forrást az alapítvány az azóta elhíresült felcsúti kisvasút megépítésére nyerte el. Mindezeken felül gazdasági társaságoktól érkezett 2,6 milliárd forint támogatás, de sajnos az alapítvány nem részletezi, hogy ez melyik cégektől jött, a beszámoló szerint ez a tao-források önrészét szolgálta. A társasági adókedvezményből 1,6 milliárd forint ment a Puskás Akadémiához a beszámoló szerint. 

A PFLA egyébként a vizsgált évek mindegyikében jelentős nyereséget termelt, összesen 15,5 milliárd forintot tett ki ez a profit 2010 óta. Osztalékot azonban soha nem fizetett az alapítvány a tulajdonosainak, így ez az összeg eredménytartalékként lehet elkönyvelve, a későbbi évek működésére használhatják fel. Ennek köszönhetően 2015-ben 16,6 milliárd forint volt a PFLA saját tőkéje.

A végére még egy ábrát érdemes megvizsgálni: láthattuk, hogy az akadémiák bevételének tetemes része a tao-ból származik. Ezzel kapcsolatban az MLSZ évről évre közli, hogy az egyes szervezetek mekkora támogatást kaptak:

Feltűnő, hogy a FUNA mennyivel több adókedvezmény-felajánlást kap, és ebben még nincsenek benne az egyéb támogatások, melyek összege az utóbbi években szintén elérte a 10 milliárd forintot. Ehhez képest erősen gondolkodni kell, ha három igazi Puskás-nevelésű fiatalt akarunk mondani, aki Magyarország leggazdagabb akadémiájáról került ki.

Ha érdekel a sport és a gazdaság összefonódása, kövess minket a Facebookon is! LIKE-old a profilunkat (klikk ide) és értesülj a leghamarabb a cikkeinkről.

Ha összeadjuk a 2015-ben a 10 legnagyobb árbevételt elért futballklub hivatalos Facebook oldalának a kedvelőinek számát, akkor az eredmény már megközelíti a félmilliárdot. Hova ez a lájkháború és mennyire követi a gazdasági eredményeket a közösségi hálón betöltött népszerűség? Ennek jártunk utána.

A Deloitte pénzügyi tanácsadó cég évente megjelenő Deloitte Football Money League kimutatása már nagy hangsúlyt fektet a klubok közösségi médiában való megjelenésére. 2016. november 23-án a top 10-es listán található 5 angol, 2 spanyol, 1 német, 1 francia és 1 olasz klub Facebook kedvelőinek és Twitter követőinek a száma összességében már meghaladja az 570 milliót, amely 10 százalékkal magasabb a 2016. január eleji és 26 százalékkal a 2015. januári adatoknál. Persze az sem mellékes, hogy a szóban forgó kluboknak 2015-ben az összes bevétele elérte a 4647 millió eurót (1440 milliárd forint).

De térjünk vissza a felvezetőben feltett kérdésre, amelyre a válasz részben igen. A gazdasági lista első három helyezettje megegyezik a kedvelők-követők ranglistájával, habár utóbbinál az első két helyezett között csak minimális a különbség, amíg a Manchester United bő 30 millióval van lemaradva a dobogó harmadik fokán. A rangsort a 2015/16-os Bajnokok Ligája szezon győztese, a Real Madrid vezeti és mindössze 220 ezer lájkkal-követéssel van mögötte a nagy rivális Barcelona. Érdekesség, hogy a katalánok a Facebookon erősebbek, ám a spanyol fővárosi csapat a Twitteren kimagasló teljesítményt nyújt. Az első 3 klub összes kedveléseinek és követőinek a száma meghaladja a másik hét klub teljes eredményét (308,73 millió és 263,32 millió).

És, hogy mitől csak részben igaz a gazdasági eredmények és a közösségi hálón betöltött népszerűség közötti egyezőség, arra a lista többi klubja adja meg a választ. A gazdaságilag 8. és 7. helyen lévő Chelsea és Arsenal angol duó a 4. és az 5. helyen szerepel a közösségi listában. Az első 3 klubot leszámítva, nincs még egy olyan klub a 10-es listában, amelyiknek a gazdasági listán elért helyezése megegyezne a Facebook és Twitter összesített listáján elért helyezésével.

A Facebook 1,79 milliárd havonta aktív felhasználójának napi 6 milliárd kedveléséből csurran-cseppen a magyar labdarúgó kluboknak is. Persze ez egy teljesen más dimenzió, mint az előbb bemutatott top 10-es lista. A magyar labdarúgó NB1 12 klubja közel 539 ezer kedveléssel rendelkezett a Facebookon (a Twitteren való megjelenés a magyar kluboknál nagyon csekély, így az ottani követéseket nem vettük figyelembe) a november 22-én. A Ferencváros kimagaslik a mezőnyből, a maga több mint 230 ezres kedvelésével amíg a második helyen a Videoton áll, tehát a gazdaságilag két legerősebb klub vezeti a lájkok versenyét is.

Ha a hazai mezőnyben nem csak a labdarúgást vesszük figyelembe, akkor a Top 5-ben csak 2 focicsapat maradna és 3 kézilabda klub is beékelődne az FTC és a Videoton közé. Ráadásul a dobogó 3. fokára egy női együttes a Győri Audi ETO állhat fel, akinek már csak pár kedvelés hiányzik, hogy átlépje a 100 ezres határt. A második a Telekom Veszprém 178 ezerrel, a negyedik pedig a MOL-Pick Szeged közel 77 ezer like-vel. Az öt kiemelt látványsport közül még a jégkorongnál fordul elő, hogy egy klubnál a kedvelések száma meghaladja a 15 000-et és ez a Fehérvár AV19, 30 515 darabbal.

Zárásként, még annyit kiegészítésként és érdekességként, hogy a Ferencváros 230 ezres kedvelése a szomszédos országok vezető like-csapataihoz képest sok hasonlóságot mutat más gazdasági vagy nézőszám szerinti összehasonlítással, amelyekkel már korábban foglalkoztunk a blogon. A szlovák és szlovén vezető csapatot megelőzve a zöld-fehérek a hatodikok a listán, amelyet amúgy a román Steaua Bucuresti vezet 1,91 millióval, második helyre szorítva a másfél milliós ukrán Shakhtart.

A futballrajongók minden nyáron azt gondolják, hogy ennél már nincs tovább, nem lehet tovább fokozni az átigazolási összegeket. Sokak szerint már teljesen elrugaszkodott a valóságtól az a világ, amikor egy játékosért hajlandó valaki 100 millió eurót kifizetni, azonban a jelek szerint nincs megállás, erre világít rá a Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) elemzése, mely az egyes átigazolási időszakokat vizsgálta 2010 óta.

A CIES Football Observatory intézete rendszeresen készít elemzéseket a labdarúgás gazdasági hatásairól, szeptemberi anyaguk az átigazolási piacokról szólt. Az első megdöbbentő ábra máris megmutatja, miért érdemes beszélni a témáról. Így nézett ki az öt legjelentősebb európai bajnokság (Premier League, La Liga, Serie A, Ligue 1, Bundesliga) csapatainak költése az elmúlt években:

A jelek szerint továbbra is a nyári hónapok az európai klubok csúcsidőszakai az átigazolások szempontjából, télen csak a töredékét költik el a nyári összegnek. Idén nyáron már 3,7 milliárd eurót elvert az öt liga összes csapata, miközben hat éve ez az összeg az 1,4 milliárdot sem érte el. Persze elég, ha csak arra gondolunk, hogy Paul Pogba világrekordot jelentő több mint 100 millió euróért igazolt a Juventustól a Manchester Unitedhez, de Gonzalo Higuaín is majdnem ennyibe került.

A transzferpiaci őrület a CIES tanulmánya szerint elsősorban a Premier League klubjainak „bűne”, 2016-ban összesen már közel 1,8 milliárd eurót költött a húsz klub átigazolásokra. Az arányok is egyre jobban eltolódnak: miközben 2010-ben még a top5 átigazolásainak 31,1%-a esett az angol csapatokra, idén ez az arány már 42,3% volt. Ez elsősorban az angol klubok pénzügyi erejét mutatja, máshol elképzelhetetlen tévés közvetítési díjak és reklámszerződések röpködnek a PL esetében. Ezen talán a Brexit változtathat, hiszen a brit választópolgárok június végén arra szavaztak többségben, hogy az ország lépjen ki az Európai Unióból. Ez a futballra is hatással lehet, hiszen egyrészt a brit gazdasági kilátások romlása miatt a csapatok anyagi lehetőségei is szűkülhetnek, másrészt a szabad munkavállalás esetleges korlátozása érintheti az angol klubok játékosait is, elképzelhető, hogy néhány év múlva sokkal kevesebb külföldi játékos igazol majd a PL-be.

Az átigazolási piacon az olasz csapatok voltak a második legaktívabbak az angolok után, 2010-16 között összesen 4,3 milliárd eurót fizettek játékosokért, ebből az idei évre 855 millió esett. A vizsgált időszakban a spanyol klubok átigazolási kiadásai is megduplázódtak a 2010-es 300 millió euróról 590 millióra, míg a Bundesliga csapatai 2016-ban már majdnem 700 millió eurót invesztáltak új játékosokba.

Nézzük, kik voltak a legaktívabb klubok az átigazolási piacon 2010-16 között:

A top5 bajnokság résztvevői közül az „újgazdag” klubok jártak élen a költekezésben, az utóbbi években a Manchester City, a Chelsea és a PSG is új tulajdonosaiknak köszönhetően tudtak elkölteni egy zsák pénzt, de ide sorolható a Manchester United is, mely amerikai tulajdonosának pénzét költi.

A Football Observatory szakemberei azt is megvizsgálták, kikhez ment a rekord átigazolási díj évről évre. Eszerint nagyjából egyharmad részben a bajnokságon belülről igazoltak a topklubok, illetve majdnem ugyanekkora részt tett ki a többi top bajnokságból érkező igazolás. Vagyis a pénz kétharmadát már „kipróbált”, európai élbajnokságban bizonyított játékosokra költötték a legnagyobb klubok. Az összeg további 19%-a valamelyik európai bajnokságban szereplő csapathoz ment, 7% Európán kívülre, 8% pedig alacsonyabb osztályba áramlott.

339 válogatottságot búcsúztat a magyar labdarúgó-válogatott a Svédország elleni barátságos mérkőzésen. Király Gábor szögre akasztja a válogatott kesztyűjét és cipőjét, illetve Juhász Rolandot, Vanczák Vilmost és Hajnal Tamást sem fogjuk többet válogatott mezben látni a pályán. A Magyar Labdarúgó Szövetség ellenfélválasztása egyértelműen azt bizonyítja, hogy nem gálamérkőzést szerettek volna rendezni, hanem kifejezetten egy, a felkészülést szolgáló ellenfelet kerestek. Ugyanis Svédország kemény dió.

Habár az örökmérlegünk bizakodásra adhat okot (18 győzelem, 10 döntetlen, 16 vereség), azért érdemes megjegyezni, hogy 1990 óta a lejátszott 12 mérkőzésből csak kétszer nyert a magyar válogatott és egyszer lett döntetlen a végeredmény a sárga-kékek ellen. Az említett négy magyar játékos egyszerre volt a pályán a 2005. szeptember 7-i svédek elleni 2006-os VB-selejtezőn, amely akkor 1-0-s vereséggel zárult a Puskás Ferenc Stadionban. A búcsúzó játékosok közül Király és Hajnal 6-6, Juhász 4, amíg Vanczák 2 alkalommal lépett pályára Svédország ellen.

De lássuk milyen pénzeket mozgattak meg a játékosok az átigazolási piacon eddigi pályafutásuk alatt. Mivel mind a négy játékos jelenleg is aktív (3-an az NB I-ben, illetve Vanczák Vilmos az NB II-ben játszik) így vegyük először szemügyre, hogy jelenleg mekkora a becsült értékük. A transfermarkt.com adatai alapján a játékosok összértéke meghaladja az 1 millió eurót, amelyből Juhász Roland egyedül fél milliót ér (a magyar bajnokságban játszó játékosok átlagértéke 264 ezer euró). 

A pályafutásuk csúcsát mindegyik játékos külföldön érte el és ez idő tájt volt a legmagasabb az értékük is, Hajnal Tamás például a német Borussia Dortmundban elérte a 6,5 millió eurót. Juhász Roland Belgiumban (Anderlecht), Király Gábor Angliában (Crystal Palace) és Vanczák Vilmos Svájcban (Sion) játszott , amikor a legmagasabb becsült piaci értékkel bírt.  Szívfájdalom, hogy ezek ténylegesen az átigazolások során nem látszódtak meg, még ha nem is mindegyik összeg ismert pontosan, a négy játékosért összesen körülbelül öt millió eurót fizettek ki az átigazolások során.

Zárásként kanyarodjunk vissza a mérkőzésre és a 9,8 millió fős Svédországra, amelyiknek népessége folyamatosan növekszik. Az IKEA-val és a vikingekkel egybeforrt ország gazdasági fejlettsége és életszínvonala kimagasló, így már a szokásos számokkal való játszás előtt éreztük, hogy baj lehet a mérkőzés végére. A szokásos öt mutatót alapul véve, az egy főre jutó GDP és a GDP növekedés tekintetében hamar kétgólos előnybe kerültek a svédek, amelyet csak egy hatalmas munkanélküliségi ráta bombával tudott korrigálni a magyar válogatott. A második félidőben a svéd futballisták értékével már nem tudott versenyezni a magyar csapat, amellyel ki is alakult a 4:1-es vendéggyőzelem.

Nehéz bármit is mondani vasárnapi ellenfelünkről, hiszen a többségnek valószínűleg semmi nem jut eszébe elsőre Andorráról. Persze mindez lehetőséget nyújt arra is, hogy egy kicsit jobban megismerjük Európa legnagyobb törpeállamát.

Az alig több mint 70 ezer lakosú Andorra Spanyolország és Franciaország közé ékelődik, ugyan nem tagja hivatalosan az Európai Uniónak, mégis vámmentességet élveznek és az euró a hivatalos fizetőeszköz. Önálló pénznemük nem is volt soha, korábban a spanyol peseta és a francia frank voltak hivatalos fizetőeszközök.

Az andorrai gazdaságról nem könnyű friss statisztikákat találni, végül a helyi statisztikai hivatal honlapjához fordultunk. Érdekesség, hogy az országot évente majdnem 8 millió turista látogatja, vagyis minden egyes állampolgárra jut száz turista évente. Az ország fő attrakciója a síturizmus. A minimálbér közel ezer euró, míg az átlagbér 2014-ben meghaladta a 2000 eurót, ami magyar szemmel nézve irigylésre méltó. Ráadásul a miniállamban alig ötszáz regisztrált munkanélküli van.

Az adatok szerint az andorrai gazdaság nyolcvan százalékát az idegenforgalom adja, emellett a spanyol és francia állampolgárok szempontjából adóparadicsomként funkcionál az ország, vagyis erős a bankszektor is. Andorra két fő exportcikke a cigaretta és a bútor, fő kereskedelmi partnere pedig a két „nagy testvér”, a franciák és a spanyolok mellett az Egyesült Államok.

Természetesen most is „eljátszottunk” kicsit a számokkal, azonban reménykedünk, hogy ennél simább lesz a vasárnapi meccs, hiszen a szokásos öt mutató alapján mindössze 3:2-es magyar siker adódik. Azt az átlagbérnél már gondolhattuk, hogy az egy főre jutó GDP-ben nem sok esélyünk lesz, ennek megfelelően az andorrai adat majdnem a duplája a magyarnak. Emellett a legfrissebb munkanélküliségi rátában is egy kicsivel jobban állnak, vagyis rögtön kétgólos hátrányból indulunk. A szerencsénk, hogy miközben a magyar gazdaság tavaly 2,9%-os növekedést produkált, az andorrai csak 0,8%-kal tudott bővülni. Az pedig előre borítékolható volt, hogy a futballisták értékében már „behúzzuk a győzelmet”.

A Transfermarkt a 17 fős andorrai keretből mindössze négy játékos esetében közöl pontos értéket, a maga 200 ezer eurójával a 19 éves Max Llovera a legértékesebb. Ő egyébként a spanyol harmadosztályban játszik. A magyar keretből mindenkit többre taksál nála a Transfermarkt, de még az U21-es csapat nagy része is megüti a 200 ezer eurós szintet.

Ha a ZF-Eger és az A-Híd OSC-Újbuda is megnyeri párharcát, akkor 3 férfi vízilabda csapat szerepel majd (a Szolnoki Dózsa-Közgépnek, mint magyar bajnoknak nem kell selejtezőt játszania) a Bajnokok Ligája 12-es főtábláján. Az Európa-kupában is jól szerepelnek a magyar csapatok, hiszen az FTC-PQS Waterpolo és a BVSC-Zugló is a negyeddöntőbe jutott. Kíváncsiak lettünk, hogy a sikeres szereplés mögött a fentebbi klubok vajon mekkora költségvetésből gazdálkodnak?

Kép forrása: vizipolo.hu

Az eddig elemzett labdarúgáshoz, női és férfi kézilabdához és jégkoronghoz hasonlóan a vízilabdáról is elmondható, hogy egy kiemelkedő költségvetésű csapat van a bajnokságban és ez a vízilabdában a Szolnoki Dózsa-Közgép. Az öt elemzett csapat összbevétele nagyjából 1,5 milliárd forint, ami azonos a 2014-es adattal, ugyanakkor a kiadások 22%-kal növekedtek 2014-hez képest, ami így eléri a 1,25 milliárd forintot. Az elemzések a 2015-ös évre vonatkozó céges beszámolók, illetve a tao-pályázatok 2015. évi tervadatainak mutatószámaiból készültek.

A Szolnok az utóbbi négy idény legmeghatározóbb csapata, a tavalyi és a tavalyelőtti idényben is bajnok lett, míg 2013-ban ezüstérmet szerzett. A tulajdonos Szolnoki Vízilabda Sport Club Kft 2015-ös beszámolója alapján annyi biztosan kijelenthető, hogy a klub minden tekintetben kimagaslik a mezőnyből. Bevétele két és félszerese a második legnagyobb bevételű OSC lehetőségeinek, az összkiadásai közel négyszer nagyobbak a második legnagyobb kiadással rendelkező Egerénél, és a személyi jellegű ráfordításai is kétszerese az ebben a tekintetben második Ferencvárosénál.

Mint ahogyan a fenti ábrán is látható a bevételek összességében éppen meghaladják a 735 millió forintot és ezzel majdnem megegyezik a kiadási oldal is, amely csak 12 ezer forint híján nem éri el a 735 milliót. A bevétel alakulása a Szolnoknál éppen ellenkező utat jár be, mint a többi klubnál, ugyanis a bajnoki címvédő a 2014-es évhez képest 17 százalékkal kevesebb büdzséből gazdálkodhatott, amíg a többi klubnál ez az érték növekedett.

Az öt vizsgált pólócsapat közül a 2015-ös eredmények alapján csak a Ferencváros nem ért el pozitív mérleg szerinti eredményt, ami annak is köszönhető, hogy a személyi jellegű ráfordításai 2014-hez képest majdnem megötszöröződtek és elérték a 128 millió forintot. A Szolnoknál ez a ráfordítás a Ferencvároséhoz képest megduplázódik, amíg az OSC-nél 60 millió forintra rúg.

A Szolnok a Bajnokok Ligája szerepléséért kapott 8 és fél millió forint a labdarúgáshoz képest teljesen elenyésző összeg, de az Európai Úszószövetség (LEN) égisze alatt futó sorozat díjazása még a kézilabdától is messze elmarad. Habár elég foghíjas adatokat közöl ezzel kapcsolatban a LEN, annyi tudható, hogy a 2014/15-ös idénytől már a főtáblára jutó mind a 12 csapat részesül a 316 ezer eurós összedíjazásból. A sorozatot 2014-ben megnyerő Barcelona 50 000 eurót (nagyjából 15,5 millió Ft-ot) tehetett zsebre.

A tavalyi szezonhoz hasonlóan a mostani 2016/17-es sorozat hatos döntője is Budapesten kerül majd megrendezésre. Akkor az utolsó napra, a döntőre és bronzmeccsre 5500 forintért jegyet lehetett váltani, de a minden meccsre érvényes bérlethez is hozzá lehetett jutni 9990 forintért.

A Bajnokok Ligájában vitézkedő külföldi csapatok költségvetéséről igen kevés megbízható adatot lehet beszerezni, de nyilatkozatok alapján annyi sejthető, hogy az olasz sztárcsapat, a Pro Recco körülbelül 4 millió euróból gazdálkodik (nagyságrendileg ez a duplája a Szolnokénak). Érdekesség még, hogy 2015 végén Vladimir Vujasinovic, akkori VK Partizán (szerb) edző által adott interjúban arról panaszkodott, hogy összesen 300 ezer eurós büdzsé kellene, hogy megfelelő körülmények között edzhessenek és játszhassanak a játékosai.

A női és férfi két-két kiemelkedő kézilabda sztárcsapatának gazdasági elemzése után egy átfogó, a teljes mezőnyt bemutató elemzést is készítettünk. Az már az elején kijelenthető, hogy a csapatok összes bevételét mind a női és mind a férfi szakágban meghaladják a kiadások, ugyanis a klubok egyharmada komoly veszteséggel működik.

Kép forrás: m4sport, kezilabda-live

Az elemzések a 2015-ös évre vonatkozó céges beszámolók, illetve a tao-pályázatok 2015. évi tervadatainak mutatószámaiból készültek. A kimutatásokba a nőknél a megbízható adatok hiánya miatt nem került be a Békéscsaba, a Mosonmagyaróvár, a Vác és a férfi mezőnyből a Budakalász.
A magyar NB1-es mezőny csapatainak összköltségvetéséhez csak egy hajszál hiányzik, hogy átlépje a 12 milliárd forintot, ugyanakkor a bevételek nem érik el a költségek szintjét, amely a nőknél egy negyed, a férfiaknál pedig egy fél milliárdos veszteséget jelent.

A veszteségek eloszlásánál más tendenciát figyelhetünk meg a nőknél és a férfiaknál. A női mezőnyben a veszteséget a középmezőny csapatai (Dunaújváros, Érd, Siófok) termelik, amíg a férfiaknál ez egyértelműen a két élcsapat a Veszprém és a Szeged számlájára írható.

További érdekesség, hogy ha nem vesszük figyelembe a Győr és a Ferencváros, illetve a Szeged és Veszprém gazdálkodását akkor a fenti diagramon is látható férfi szakág előnye eltűnik, sőt a női klubok büdzséje 500 millió forinttal haladja meg a férfiak 2,8 milliárdos összköltségvetését. Ez a szám is jól mutatja, hogy valóban erős a magyar női kézilabda mezőnye és valóban elérhető cél, hogy Európa vezető bajnoksága legyen a szakág. A női mezőny kiegyenlítettségét jól mutatja a személyi jellegű ráfordítások megoszlása is (a Győrét leszámítva), sőt ebből kitűnik az is, hogy a második legnagyobb költségvetésű Ferencváros csak a negyedik ezen a listán.

A férfi mezőnyben már nincsen a nőkéhez hasonló meglepetés, a Veszprém és a Szeged vezeti a sort, majd jócskán lemaradva a Tatabánya jön. Ha egy top tízes listát állítanánk fel a személyi ráfordításokból, akkor azon is jól látszódna, hogy a női mezőnyből 6 klub, amíg a férfi mezőnyből csak 4 klub szerepelne ezen a listán.

A férfi mezőnyben a klubok teljes költségvetése tehát nagyjából 22,5 millió eurót tesz ki, amely a nemzetközi mezőnnyel összehasonlítva egyáltalán nem kirívó. A franciáknál ez az érték 65 millió, amíg a németeknél, a kontinens legjobb férfi kézilabda bajnokságában a klubok teljes költségvetése 80 millió euró. A spanyol bajnokságot viszont a magyar kézilabda felülmúlja, hiszen ott ez a szám éppen csak eléri a 17 milliót.

Mindkét mezőnyt figyelembe véve a 2014-es évhez képes a 2015-ös adatok minden tekintetben növekedtek, összességében a kiadások és a bevételek 28 %-kal, amíg a személyi jellegű ráfordítások majdnem 40%-kal. Várhatóan ez a növekedés folytatódni fog, hiszen a csapatoknál a 2016-os beszámolókban jelentkezni fog az a plusz bevétel, amely a Szerencsejáték Zrt-től ered, ugyanis az állami tulajdonú cég, az NB1-es profi klubok szabadon maradt reklám- és marketingjogait, illetve a szövetség reklámjogait 3,259 milliárd forintért megvette. A kézilabda szövetség bevallása szerint ez az összeg pedig elosztásra kerül majd a klubok között.