Michael Van Gerwen nyerte a 2017-es Betway Premier League darts bajnokságot és ezzel megvédte címét. A bajnoki trófeán kívül az ő zsebébe vándorolt a győzelemért járó 250 000 angol font, azaz 91 millió forint is. Ezzel a győzelmével a világelső már karrierje során több mint 4,8 millió fontot gyűjtött a pénzdíjas versenyeken (dartsdatabase.co.uk adatbázisa alapján). A döntőt 10-11-re elbukó Peter Wright 120 ezer fonttal vigasztalódhat.

Forrás: pdc.tv

2017-ben a Professional Darts Corporation (PDC) égisze alatt futó versenyeken (például: a Premier League, World Darts Championship, World Grand Prix vagy a World Cup of Darts) több mint 10 millió font, azaz közel 3,7 milliárd forint kerül szétosztásra. Az eddig befejezésre kerülő 24 pénzdíjas verseny közül (összesen 44 verseny volt eddig, de az előbbiekből adódóan nem mind pénzdíjas) a most bajnok Michael Van Gerwennek ez a hetedik pénzdíjas tornagyőzelme az idén. MVG csak ezzel a hét győzelemmel 715 ezer fontot gyűjtött eddig, azaz több mint 260 millió forintot (dartsdatabase.co.uk adatbázisa alapján számolva).

A 2017-es Premier League sorozat idei összdíjazása 825 000 font (300 millió forint) volt, amely összeg több mint az öt és félszerese a 2005-ben megtartott első versenysorozaténak. A 2011-es szezont leszámítva, amikor az díjazás megegyezett a 2010-es évvel, folyamatosan nő az pénzdíj. Az idei évben közel 14 százalékkal nőtt a sorozat teljes pénzdíja a tavalyi évhez képest.

A versenysorozat lebonyolításának sajátossága, hogy két szakaszból és egy rájátszásból áll. Az első szakaszban a tíz versenyző mindegyike játszik a másikkal és a két legkevesebb pontot gyűjtött játékos kiesik. A második szakaszban a maradék nyolc versenyző ismét játszik egymással, és a legjobb négy kvalifikálja magát a rájátszásra. Az a játékos, aki a két szakasz után (tehát 16 játszma után) a tabella élén végez, egy bónusz pénzdíjban részesül (a táblázatban ez látható „Bónusz (alapszakasz nyertese)” megnevezéssel).

A 8. helyezett versenyzőtől kezdődően, minden játékos többet vihetett haza, mint a 2016-os szezonban. A döntő nyertesének pénzdíja 25 százalékkal emelkedett, 250 ezer fontra, amíg a második helyezett díja 20 százalékkal, összesen 120 ezer fontra nőtt.

Sajnos a Premier League televíziós nézettségi adatai nem igazán elérhetőek megbízható hírforrásból de, hogy a darts népszerűségének növekedését alátámasszuk a legutóbbi világbajnokságot már 132 országban lehetett követni a televízió képernyőin keresztül. Hollandiában 2,1 millió tévénéző kapcsolt a világbajnokság döntőjére, ahol a holland Michael van Gerwen 7-3-re győzött a skót Gary Anderson ellen és Németországban is sportágtörténeti rekordot jelentett az 1,8 millió néző.

Habár a PL idei szezonjának vége, a sportág rajongóinak nem kell sokáig várni egy újabb rangos darts eseményre, sőt! Június első négy napján a Betway World Cup of Darts-on (Darts Világkupa) már magyar csapatért (Mester Zoltán és Végső János) is szoríthatnak a sportág honi rajongói.

A 2017-es Giro d’Italia teljes pénzdíja 1,38 millió euró, ami kicsit csalódás, hiszen a jelenleg is zajló jubileumi, 100. kerékpáros körverseny pénzdíja lényegében nem változott a tavalyihoz képest. Az összetett győztes több mint 200 ezer eurót vihet majd haza, amely összehasonlítva más sportágakkal meglepően alacsony. A sportág csillagai azonban kimagasló keresetre tesznek szert, amely éves szinten meghaladja a 2 millió eurót.

Az idei Giro d’Italia május 5. és 28. között kerül megrendezésre, amely a szardíniai Algheroból indult és miután átszelik Olaszországot a biciklisek, Milánóban fejeződik majd be. Az olasz körversenyt, amely egyike a három legrangosabb országúti kerékpáros versenynek (Grand Tour: Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta a España), több mint 170 országban követhetik végig a televízió képernyőin keresztül a sportág hívei.

Az olasz körverseny teljes összdíjazása az elmúlt négy évben nem változott jelöntősen, az idei év 1 385 060 eurós összeghez képest még 2014-ben is hasonló, 1 378 210 euró volt a verseny díjazása. Ahogyan az elmúlt években idén is számtalan kategóriája van a versenynek, amellyel pénzdíj szerezhető. Az idei versenyen 24 különböző kategória van, amely címén pénzdíjat osztanak:

• napi vagy a teljes versenyre vonatkozó
• egyéni versenyzőre vagy csapatra vonatkozó
• gyorsaságot vagy aktivitást figyelembe vevő
• további speciális számok

A legjelentősebb versenyszám az összetett verseny, a Maglia Rosa (rózsaszín trikó - a szín amúgy a versenyt létrehozó La Gazzetta dello Sport olasz sportújságra utal), ahol az időeredmények kerülnek összeadásra és a legkevesebb idővel rendelkező versenyző nyeri a küzdelmet. Kiemelkedő még a hegyi verseny (Maglia Azzurra), a pontverseny (Maglia Rossa), a fiatalok versenye (Maglia Bianca) és a csapatverseny.

A 21 szakaszból álló verseny egyes szakaszai után 27 540 eurót osztanak szét, amely 70 százaléka az első 3 versenyző zsebébe vándorol, így a további 17 versenyző már csak a maradék 30 százalékon osztozik.Az összetett verseny megnyeréséért több mint 115 ezer euró jár, ám ezen felül még az első tíz versenyző kap egy speciális bónuszt, amelynek összértéke 170 500 euró, amelyből a verseny győztese 90 ezer eurót kap. Így végül is az összetett verseny győztese 205 668 eurót vihet majd haza, amelyben nincsen benne az egyes szakaszokon elért teljesítményért járó pénzösszeg vagy a speciális számok után járó díjazás. Ugyanakkor ez az összeg még így jócskán elmarad például a teniszben szerezhető pénzösszegek nagyságától. Az idei év első Grand Slam tornáján az Australian Openen, a torna győztese több mint 2,4 millió eurót vihetett haza (erről részletesebben itt olvashat).Összehasonlításképpen a nagy testvér, a Tour de France összdíjazása majdnem elérte a 2,3 millió eurót 2016-ban. A francia futam tavalyi nyertese, a brit Chris Froome fél millió eurót vihetett haza az összetett verseny megnyerése miatt. Ebben az összegben nincs benne a szakaszgyőzelemért, illetve az egyéb kategóriákban elért helyezés után járó pénzdíjak.

Az imént említett brit versenyző egyébként nem csak eredményeivel, de fizetésével is felhívta magára a figyelmet, ugyanis minden bizonnyal a legjobban kereső kerékpáros az évenként 4 millió fontos, mintegy 1,5 milliárd forintos fizetésével (2018-ig szól a szerződése). A sportágban ugyanakkor, mint ahogyan azt az ausztrál bikechaser internetes portál összeállította, a többi nagyágyú, mint Vincenzo Nibali vagy Alberto Contador bevételei is meghaladják az 1 milliárd forintot. Azonban azok a versenyzők, akik csak egy-egy szakaszon, illetve kisebb versenyen tudnak emlékezeteset nyújtani, az említett összegnek már csak a töredékét tudják megkeresni, átlagosan körülbelül 70 000 és 140 000 euró között.

Az alábbi táblázatban látható a 2017-es Giro d’Italia kiemelt összetett versenyszámainak a díjazásai:

Azokban az országokban, államokban, ahol a szerencsejáték törvényileg szabályozott keretek között működik, a hat legmeghatározóbb cég 2016-ban 30 százalékkal tudta növelni a bevételeit. Európa és a világ legnagyobb szabályozott digitális szerencsejáték piaca a bevételek alapján az Egyesült Királyság, majd Olaszország és Franciaország következik, amíg negyedik helyen Spanyolország áll. Szakértői vélemények szerint az online piac egyik leggyorsabban növekvő szegmense a sportfogadás. 

A sportfogadás (és a szerencsejáték) piacának hat meghatározó szereplője: a William Hill, a Ladbrokes Coral Group, a PaddyPower Betfair, a GVC Holdings, Kindred Group és a Bet365 Group, amely cégeknek a teljes bevétele 2016-ban elérte a 7,4 milliárd angol fontot (több mint 2700 milliárd forint). Habár az említett cégek bevételei nem csak sportfogadásból, hanem szerencsejátékból (kaszinó, póker, bingó, egyéb) is származnak, a teljes bevétel több mint 60 százaléka a sportfogadáshoz köthető. A vizsgált cégeknél elsődleges forrásként a céges beszámolókat használtuk, illetve a londoni és berlini tőzsde adatira támaszkodtunk.

Az említett cégek közül csak a Bet365 nem tőzsdei cég, az ugyanis a Coates család tulajdonában áll. Mivel nem tőzsdei cég, beszámolói kevésbé részletesek, ráadásul a többi megnevezett cégtől eltérő üzleti évet is használ (tehát nem a január 1. és december 31. közötti időszakról közli az eredményét, hanem áprilistól márciusig). Ugyanakkor ha sportfogadásról beszélünk akkor a Bet365 megkerülhetetlen. Profit termelő képessége alapján a legjobb, bevételei alapján pedig a második legnagyobb cég a piacon. Bevételei alapján a William Hill az első a sorban, amely 1,6 milliárd fontos bevétellel vezet. Érdekesség ugyanakkor, hogy éppen ez az a cég, amelyik nem a sportfogadásból, hanem a szerencsejáték üzletágából szedi meg magát. A William Hillen kívül az elmúlt három évben mindegyik cég évről-évre növelni tudta a bevételeit.

2016-ban több olyan összeolvadás és felvásárlás is történt, illetve fejeződött be, ami markánsan befolyásolta az erőviszonyokat a piacon. A Ladbrokes és a Coral egyesülésével az Egyesült Királyság legnagyobb fogadóirodai hálózata jött létre, amely egy nagyon erős, sportfogadásra épülő szereplőt hozott létre a nem online piacon. A PaddyPower és a Betfair egyesülése is 2016-ban fejeződött be, amellyel egy szintén a sportfogadásban, de az online piacon erős együttműködést kreált. Teljesen az online piacra épülő cég, a GVC pedig akvizíciót hajtott végre, amikor 2016 elején felvásárolta a bwin.party-t. Az garantálható, hogy 2017-ben az előbb említett cégeknek a megfelelő méretgazdálkodás megtalálása lesz az egyik elsődleges feladata.

De tegyük is tisztába, hogy ki kivel van. A William Hill és a Bet365 esetében egyszerű dolgunk van mert piaci szegmenstől és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, a saját nevüket használják márkanévnek. A Paddy Power Betfair az egyesülés után megmaradt az online világban Betfairnek, amíg a sportfogadó irodákban Paddy Powernek. Ezen kívül a nemzetközi piacon még a Sportsbet és a TVG tartozik hozzájuk. A Ladbrokes Coral is az egyesülés után megtartotta saját márkanevét, ám hozzájuk további kilenc brand is kapcsolódik. Csak a legismertebbek: BETDAQ, GalaCasino, EUROBET. A GVC Holding is több márkanevet foglal magában. Sportfogadási oldalon csak a legnevesebbeket említve: bwin, Sportingbet és Gamebookers, amíg szerencsejáték oldalon a partypoker, a partycasino és a Foxy Bingo található. A Kindred Group több mint egy tucat brandet ölel fel, amelyek közül a legnevesebbek az Unibet, az iGame, a BINGO.com vagy a StanJames.com.

A hat cég, a kontinenseken átívelő hálózatában több mint 55 ezer munkavállalót foglalkoztat, amelyek közül kiemelkedik a Ladbrokes Coral és a Williem Hill, amelyek ketten több mint 41 ezer alkalmazottal rendelkeznek.

A bevételeket érdemes több szempontból is megvizsgálni. Mindegyik cég elsődleges célja, hogy minél nagyobb szeletet hasíthasson ki az Egyesült Királyság szerencsejáték tortájából. Ugyanakkor 2017-ben  lényegében mindegyik irodánál célkitűzés a nemzetközi terjeszkedés is. A Ladbrokes Coral például Kínában szeretné megvetni a lábát, a William Hill Ausztráliában és USA-ban erősödne tovább, de a Bet365 olyan kisebb piacokat is vonzónak talál, mint Bulgária. A nemzetközi labdarúgásban jártasabbaknak már ismerősen csenghet a bolgár Ludogorets Razgrad neve (tavaly például a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutottak), amely csapatnak a mezszponzora lett a 365 (a mezszponzorációból származó pénzekről itt olvashat bővebben). A Paddy Power Betfair pedig Spanyolországban erősít, amely cég 3 éves megállapodást kötött a Barcelonával.

A földrajzi terjeszkedés után lássuk a virtuális terjeszkedést! Az elemzett cégek közül három csak a digitális piacon van jelen (a Bet365, a GVC Holdings PLC és a Kindred Group PLC) ugyanakkor a William Hill és a Ladbrokes Coral lényegében teljesen „földhöz ragadt”, a Paddy Power Betfairnél pedig egyre inkább az online megjelenés dominál. Az okostelefonok elterjedése óriási lökést adott az online fogadásoknak, amely tálcán kínálta a felhasználói élmény növelését. A PaddyPower Betfaira teljes proforma bevételének a 81% már az online csatornákon keresztül áramlott a céghez, amelynek 79% pedig már a mobilalkalmazáson keresztül érkezett. Az Egyesült Királyságban az online sportfogadásból származó bevétel 74%-a vándorol a PaddyPower Betfair (27%), a Bet365 (23%), a William Hill (15%) és a Ladbrokes Coral (9%) zsebébe.

Ha pedig az alapján vizsgáljuk a bevételt, hogy mi köthető a sportfogadáshoz és mi a szerencsejátékhoz megint meglepő eredményeket kapunk. Mint már korábban említettük a William Hill éppen a szerencsejátékban erős, amíg a Ladbrokes Coral a bevételének a 90 százalékát a sportfogadásokból szerzi. Csak az online hálózatban működő cégek közül pedig a Kindred az, amelynél a sportfogadásokból származó bevételek nem érik el az 50%-ot sem.

Az elmúlt évekkel ellentétben tavaly három cég is negatív eredménnyel zárt, ugyanakkor a Bet365-nél az adózás utáni eredmény (nyereség) ismét dinamikusan nőtt, így a „világ vezető online szerencsejáték cége”, ahogy a Bet365 magát hívja, három év alatt 900 millió fontnyi, csaknem 330 milliárd forintos profitot termelt. A negatív eredményekkel záró cégekkel kapcsolatban, emlékeztetnénk a korábban írtakra, hogy mindhárom cég összeolvadásban vagy akvizícióban volt érintett 2016-ban.

Hazai vizekre evezve érdemes megemlíteni, hogy már a Szerencsejáték Zrt.-nél is komoly bevételi forrást jelentenek a sportfogadásból származó összegek (erről részletesen itt). Habár az állami cég 2016-os pénzügyi adatai még nem nyilvánosak, de azt tudjuk, hogy 2015-ben a cég bevételének a 37% származott sportfogadásból (tehát a TippMix, a TOTÓ, a Goltotó és az online Tippmix Pro játékokból). A 130 milliárd forintos (356 millió font) sportfogadáshoz köthető bevételből közel 100 milliárd a TippMixből származott.

Talán nem az Audi ETO KC gazdálkodik a legtöbb pénzből a hétvégi Tippmix Final Four résztvevői közül, de a különbség ledolgozásában segíthet, hogy a Bajnokok Ligája négyes döntőjének a Budapest Sportaréna ad otthont. A négy csapat anyagi lehetőségeiben egyébként nincs nagy különbség, de az elérhető információk alapján az ETO és a Vardar Szkopje áll jelenleg a legbiztosabb lábakon.

Ismét Budapesten rendezik a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjét, ráadásul az eseményen az Audi ETO KC révén magyar csapat is eséllyel indul, ezért most az elérhető információk alapján igyekeztük feltérképezni a négy csapat anyagi lehetőségeit.

Győri Audi ETO KC

Számunkra természetesen a győri csapat gazdálkodásáról a legkönnyebb információt szerezni, hiszen egyesületként évente gazdasági beszámolót kell beadnia a bíróságra, emellett a tao-támogatásokhoz is készítenie kell egy összesítést. Most a 2015-ös számokból tudunk dolgozni, hiszen a tavalyi beszámolót még nem kellett leadnia az egyesületnek. Ugyanakkor az elmúlt években nem lehetett arról hallani, hogy jelentősen változott volna a győriek költségvetése, vagyis vehetjük alapul a két évvel ezelőtti számokat, lényegi eltérés valószínűleg nincs.

A beszámoló szerint 2015-ben a Győri ETO KC árbevétele 767,9 millió forint volt, amihez jött még 324,4 milliónyi egyéb bevétel. Az árbevétel legnagyobb része, 526,3 millió forintot a reklámtevékenységből származott, 205,2 millió pedig a jegyeladásokból. Az egyéb bevétel nagyrészt a 292,7 millió forintnyi támogatást takarta, amit az egyesület kapott. Mindezt 87,2 milliós rendkívüli bevétel fejelte még meg, így összesen 1,18 milliárd forintból gazdálkodhatott a klub. A bevételek részletezéséből annyi derül még ki, hogy a csapat 264,5 millió forintos támogatást kapott a központi költségvetésből, ezen felül a győri önkormányzat további 80,5 millióval járult hozzá a működéshez.

A kiadásokat tekintve az látszik, hogy a legtöbbet, 716,9 millió forintot személyi jellegű költségekre, vagyis nagyrészt valószínűleg bérekre fordította az ETO, ehhez jött még 533 millió forintos anyagjellegű kiadás, illetve 42,3 milliós egyéb ráfordítás. Így a klub összesen 1,32 milliárd forintot költött el, vagyis az eredménye 137,7 milliós veszteséget mutatott.

Ezt az 1,32 milliárd forintot tekinthetjük az Audi ETO becsült költségvetésének, az összeget a későbbi összehasonlíthatóság kedvéért érdemes euróra váltani, így a magyar csapat mintegy 4,3 millió euróból gazdálkodhatott.

CSM Bukarest

A román csapat a negyeddöntőben a Ferencvárost búcsúztatta kettős győzelemmel, szakmai berkekben gyakran pletykálnak arról, hogy a klubnak gigantikus, már-már irreálisan nagy a költségvetése. A különböző fórumokon elérhető információk alapján a bukaresti egyesület összesen mintegy 10 millió euróból gazdálkodik, azonban ennek csak egy része esik a női kézilabdára, mellette van férfi kézilabda, röplabda, kosárlabda és rögbi szakosztály is, illetve a fenti összeg az utánpótlást is tartalmazza.

A CSM gazdálkodása nem nyilvános, a becslések szerint azonban a 10 milliós összegnek csak kisebb része tartalmazza konkrétan a női kézilabda büdzséjét. A csapat nagyjából 3 millió euróból gazdálkodhatott egészen 2016-ig, akkor azonban a román főváros polgármestere kezdeményezte, hogy 80%-kal emeljék meg a klubnak rendelkezésre bocsátott összeget. Valószínűleg a költségvetés közel duplázása irreális volt, állítólag 35-40%-os emelést tudott keresztülvinni a politikus.

Így összességében a CSM Bukarest hasonló összegből, 4-4,5 millió euróból gazdálkodhat, mint az Audi ETO.

A fentiekből látszik, hogy a bukaresti egyesület gyenge pontja az, hogy túlságosan rá van szorulva az önkormányzat támogatására, és ezen keresztül a román politika alakulására. A beszámolók szerint a klub szinte kizárólag a főváros támogatásából működik, magánszponzoroktól mindössze 300-500 ezer eurója származik évente. Így ha elapad az önkormányzat támogatása, akkor hamar hoppon maradhat a jelenleg legerősebb román klub, az elmúlt években voltak is arra utaló pletykák, hogy nem áll betonbiztos lábakon a finanszírozásuk.

Buducnost Podgorica

Talán a legnehezebb a montenegrói klub költségvetését megbecsülni, márpedig a Győrnek rajtuk keresztül vezet majd az út a vasárnapi döntőbe. Annyit lehet tudni, hogy a Buducnost anyagi lehetőségei jelentősen romlottak a közelmúltban, aminek szintén politikai okai vannak, a csapat korábbi támogatója ugyanis elveszítette a legutóbbi választásokat. Emiatt nem csak az állami pénzforrások apadtak el, hanem a politikával jóban lenni igyekvő cégek is megszüntették a szponzorációt. Emiatt egy ideig az is szóba került, hogy az egyesület csődbe megy, de végül most úgy tűnik, hogy sikerülhet megmenekülniük legalább ideig-óráig.

A nehézségek miatt arról hallani, hogy a csapatnál komoly spórolásba kezdtek, az utóbbi hetekben többen már bejelentették, hogy a nyáron távoznak, a helyükre pedig főleg fiatal tehetségeket igazoltak a montenegrói bajnokság többi csapatától. Emellett a Buducnost bejelentette, hogy jövőre nem indul el az egyik regionális ligában a pénzhiány miatt.

A megszorítások mellett állítólag még két évig tud működni a podgoricai klub anélkül, hogy csődbe menjen, de nem lepődnénk meg, ha jövőre már nem kellene velük számolni ilyen magas szinten.

Vardar Szkopje

A macedónok költségvetését illetően is csak óvatos becslések állnak rendelkezésre, de a szakértők és a szurkolók megítélése szerint jelenleg a Győr mellett a Vardar gazdálkodása áll a legstabilabb lábakon. A becslések szerint a csapat mintegy 4,5 millió euróból gazdálkodik, vagyis nagyon hasonló az ETO-hoz és a Bukaresthez.

A macedón szurkolók legnagyobb kritikája az, hogy a Vardar kevés helyi játékost foglalkoztat, mindössze két macedón van a teljes keretben. Hasonló kritikák időről időre a Győrrel kapcsolatban is megfogalmazódnak.

Érdemes még egy pár szóban megemlékezni a „trónkövetelőkről”, akik most nincsenek ott a Final Fourban, de jövőre komolyan számolni kell velük. A Ferencváros idén bebizonyította, hogy ebbe a kategóriába lehet sorolni, mellettük a Larvik csődje után arról hallani, hogy a Viborg anyagi lehetőségei javultak. És nem szabad megfeledkezni az orosz Rosztov Donról, a német és a francia klubokról. A franciák például a PSG mintájára próbálják felépíteni a nőknél az Issy Paris-t, és ehhez a pénzt sem sajnálják.

A klubok költségvetésében egyébként az is nagy szerepet játszik, hogy az EHF egyre nagyobb összeget oszt szét a négyes döntő résztvevői között. Néhány éve még arról lehetett hallani, hogy az ETO 225 ezer eurót kapott a győzelemért, tavaly viszont a nemzetközi szövetség már összesen egymillió eurót osztott szét a négy csapat között, aminek a felét a végső győztes kapta, a maradékot pedig a másik három klub között osztották szét.

A játékosok pénztárcája is megérzi, hogy kit hányadik helyen választanak ki az NFL Drafton. A tavalyi, draft első helyén választott Jared Goff 4 évre garantáltan meg fogja kapni a közel 28 millió dollárt (8,1 milliárd forint) a Los Angeles Rams-tól, amíg az utolsó helyen, 253-ként választott Kalan Reednek 4 teljes szezonra összesen 58,5 ezer dollárt garantál a Tennessee Titans csapata.

A 82. alkalommal megrendezésre kerülő 2017-es NFL Drafton (április 27-29-ig tart, helyszín: Philadelphia) választott játékosok fizetései egyelőre nem nyilvánosak, de az borítékolható, hogy minél távolabb esik valaki az első körös választástól, annál kevesebb összeg fog szerepelni a szerződésében. A Business Insider a Spotrac.com adataira hivatkozva összeállította a tavalyi évben kiválasztott játékosok szerződéses összegeinek változását annak figyelembe vételével, hogy hányadik körben került kiválasztásra a játékos.

Mint ahogyan az a lenti ábrán is látszik, az első körben kiválasztott 32 játékosnál meredeken esik a szerződés értéke, ahogy távolodunk az elsőnek kiválasztott Jared Goff 27,9 milliójától. Az első kör utolsójaként kiválasztott Germain Ifedi négy éves szerződése éppen meghaladta a 8,26 millió dollárt, amelynek már csak 75 százaléka volt garantált a játékos számára.

A második körös játékosoknál egy átlagos négy évre szóló szerződés 5,1 millió dollárt ért, a harmadik körösöknél már csak 3,3 milliót. A negyedik körtől kezdve az utolsó, hetedik körig már nem volt jelentősebb eltérés a szerződések átlagos értékénél a gazdasági portál elemzése szerint (2,9-2,4 millió között alakult). A fő különbséget a garantált összegek jelentették (tehát amelyet a játékos biztosan megkap), amelyek a negyedik körben még átlagosan fél millió dollár körül voltak, az utolsó körre nagyjából 60 000 dollárra apadtak.

Az, hogy az idei draft során elsőnek kiválasztott Myles Garrettre 4 éves szerződése mennyit fog érni, még talány, de a tavalyi számokból kiindulva még így is nagyon messze lesz majd egy top játékos fizetésétől. A 2016-os Super Bowl (erről itt részletesen olvashatsz) két irányítója karrierjük során összesen közel 330 millió dollárt keresett, Tom Brady 196 millió dollárnál (57,8 milliárd forint) tart 17 szezon alatt, amíg Matt Ryan 9 szezon alatt 133,7 millió dollárt (39,4 milliárd forint) keresett. A jelenlegi legmagasabb átlagfizetéssel rendelkező játékos Andrew Luck, az Indianapolis Colts irányítója, akinek az éves átlagfizetése egészen pontosan 24 594 000 dollár (7,1 milliárd forint).

A tavalyi év újoncai közül az első öt kiválasztottból négynek az éves átlagfizetése meghaladja a 6 millió dollárt, illetve az öt játékos négy évre szóló szerződésének összege majdnem eléri a 130 millió dollárt, amely szinte teljes mértékben garantált is.

Zárásul visszatérve a bevezetőben említett tavaly utolsóként draftolt Kalan Reedre. „Mr Irrelevant” számára a Tenessee Titans csapata a 4 évre szóló szerződéséből a teljes időtartamra mindösszesen csak 58,5 ezer dollár kifizetését garantálta (a szerződés összege amúgy majdnem $2,4 millió volt négy évre). A Spotrac.com adatai szerint azonban 2016-ban a garantált összegen felül még kapott több mint 200 000 dollárt is és 2017-től egy új 2 éves szerződést. És ne felejtsük el, Tom Bradly sem az első körben lett kiválasztva még 2000-ben! Az azóta NFL és Patriots ikonná váló Bradlyt csak a 6. körben 199-ként darftolta a Patriots.

Közel 100 ezer szurkoló tekintette meg a helyszínen a bajnokság döntőjét és több mint 4 millióan követték végig a tv képernyőjén keresztül. A 2016-os szezon mérkőzéseit átlagosan 31 850 néző figyelte a stadionokban, egy olyan bajnokságban, ahol tavaly a sportág szövetsége 44 milliárd forintért vett egy stadiont. A 2017-es idénynek a közvetítéséért nem kevesebb, mint 91 milliárd forintot fizettek a tévétársaságok. Bemutatjuk Ausztrália legnézettebb csapatsportágát, az ausztrál szabályok szerint játszott labdarúgást, azaz a footyt.

A Föld hatodik legnagyobb kiterjedésű országának 24,4 millió lakosáért nagy küzdelmet folytatnak a professzionális csapatsportágak, hogy családi programként, tévénézéskor vagy éppen sportágválasztáskor őket válasszák. Ugyanis a piac kapacitása véges és olyan csapatsportoknak kell versenyeznie egymással, mint az ausztrál labdarúgás, a krikett, a rögbi, a labdarúgás, a kosárlabda vagy éppen a netball. Ebben a csatában egyelőre az ausztrál labdarúgás (footy) áll nyerésre és az Ausztrál Futball Liga (AFL) mindent meg is tesz, hogy ez így is maradjon. Jelenleg 28 ausztrálból egy tagja valamelyik AFL klubnak és a 18 AFL csapatnak összesen több mint 875 ezer klubtagja van. A nemzeti bajnokság három szakaszból áll: a Toyota AFL Premiership szezonból (nevezzük alapszakasznak), a Toyota AFL Finals sorozatból (nevezzük rájátszásnak) és a Toyota AFL Grand Final-ból, azaz a Nagydöntőből.

A 2017-es szezont nagyon erősen kezdte a footy, ugyanis a márciusi nyitó forduló mérkőzéseit 400 401 néző tekintette meg a helyszíneken, ami minden idők legmagasabb helyszíni nézettségét jelenti egy teljes forduló tekintetében (korábban a rekord 371 212 volt a 2015-ös szezonból, amíg a tavalyi rekord 365 491 néző volt). A 2017-es idény szeptember végéig tart (az alapszakasz augusztus végéig tart) amelyet a Nagydöntő zár le szeptember 30-án. A 2016-os döntő 99 981 néző előtt zajlott (ez lényegében teltházat jelent) amelyet a Western Bulldogs nyert meg a Sydney ellen a Melbourne Cricket Ground-on és a döntőt átlagosan 4,12 millióan nézték a tévé képernyőin keresztül Ausztráliában, amellyel a legnézettebb műsor lett 2016-ban. Habár a 2016-os idény televíziós nézettségben felülmúlta a 2015-ös szezont, az összesített helyszíni nézőszámok lényegében stagnáltak. A 2016-os AFL teljes szezonjának 6,96 millió helyszíni nézőszáma 4500 fővel maradt el a 2015-östől.

2017. május 14-én először fordulhat majd elő, hogy Ausztrálián, illetve Új-Zélandon kívüli helyszínen kerül megrendezésre a nemzeti bajnokság egyik mérkőzése. A helyszín Shanghai lesz és a Gold Coast Suns és a Port Adelaide csapata fog megütközni egymással, nem titkolva az AFL azon szándékát, hogy népszerűsítsék a footyt Kínában és az ázsiai régióban.

A Melbourneben található Etihad Stadion 200 millió ausztrál dollárért történő megvétele (2016 végén) kifejezetten a sport jövőjének biztosítására szolgál az AFL vezetőségének véleménye szerint. A 2016-os idény alapszakaszának 197 mérkőzéséből a stadion 46 mérkőzésnek adott otthont (ez így volt 2015-ben is), tehát már így is szerves része volt a bajnokságnak. 2018-ra pedig egy új multifunkcionális stadion is elkészül Perthben, amelyet a Nyugat-Ausztrália kormányzata építtet. A 60 ezer férőhelyes stadion költsége meghaladja majd a 820 millió ausztrál dollárt (180 milliárd forint).

2017-es idénytől kezdődően hat szezonon keresztül a ChannelSeven, a Foxtel és a Telstra jogosult az AFL mérkőzéseinek közvetítésére. A 2022-es szezonnal záródó megállapodásért 2,508 milliárd ausztrál dollárt kapott az AFL, amely szezononként $418 milliót jelent (ez durván a 24-szerese annak az összegnek, amelyet az MTVA fizet a magyar labdarúgás közvetítéséért, bővebben erről itt). Ez az összeg idényenként 67%-kal nagyobb, mint amit a korábbi közvetítési szerződés garantált (2012-tól 2016-ig szólt). Összehasonlításként a ligarögbi (National Rugby League, NRL) a közvetítési díjakból 380 millió ausztrál dollárt fog kaszálni szezononként 2018-tól, a labdarúgás közvetítési díja pedig 2017 nyarától szezononként 58 millióra emelkedik.

A 2016-os szezon alapszakaszának, rájátszásának és a döntőnek az összesített televíziós nézettsége meghaladta a 125 millió nézőt. Az alapszakasz legnézettebb mérkőzése (átlagos nézettség) elérte az 1,39 milliót (North Melbourne vs Hawthorn), a rájátszás legnézettebb mérkőzése a 2,4 milliót (GWS Giants vs Western Bulldogs), amíg a már említett döntő a 4,12 milliót.

Az átlagfizetést tekintve (a 18 csapathoz tartozó összes felnőtt játékos figyelembevételével, tehát azok is, akik nem léptek pályára az idényben) abszolút csúcstartó a tavalyi idény a közel 310 ezer dolláros (68 millió forint) átlagfizetéssel. Ez amúgy 2,35%-os emelkedést jelent a tavalyi szezonhoz képest. 2016-ban a 718 számításba vett játékos kicsit több mint 220 millió ausztrál dollárt keresett. Érdekesség, hogy a 718 játékos közül csak 614 lépet legalább egyszer pályára a szezonban.

Hat játékos volt a 2016-os idényben, akiknek a tavalyi szezonért járó fizetése meghaladta az 1 millió ausztrál dollárt. 2015-ben mindösszesen négy ilyen játékos volt, habár az elmúlt 10 évet figyelembe véve 2012 a rekorder, akkor ugyanis nyolc játékos volt, akinek fizetése meghaladta az 1 milliót. A legtöbb játékos csakúgy, mint tavaly a 200 és 500 ezer dollár között keresett.

Érdemes összehasonlítani a fenti adatokat más sportágak sportolóinak fizetésével is, hogy pontosabb képet kapjunk. Habár Ausztrália többi sportágának csak a 2015-ös adatai állnak rendelkezésre, de egy rögbi játékos 244, egy labdarúgó 147, amíg egy kosárlabdázó 100 ezer ausztrál dollárt tehetett zsebre átlagosan a 2015-ös szezonjáért.

Az AFL 2016-ban rekordbevételnek számító $517 milliót könyvelhetett el, ám ennek ellenére az évet 17,8 millió dolláros veszteséggel zárta, köszönhetően a működéssel járó kiadások, a klubok felé történő visszaosztások és a különböző beruházások költségeinek növekedésének. 

A bevételből az AFL kicsit több mint 255,8 millió ausztrál dollárt juttatott vissza a csapatoknak. A legtöbbet a GWS Giants kapta $21,5 milliót, amíg a legkevesebbet az Adelaide Crows $10,5 milliót. Minden klub azonos összegű alap ($8 188 488) és bónusz ($1 200 000) juttatást kapott a szövetségtől, az eltéréseket a szövetség által folyósított „egyéb” juttatások befolyásolták.

A több pénz ellenére az AFL 18 klubja közül 11 is veszteségesen zárta az évet, amely valószínűleg 2017-ben változni fog és a tévés jogdíjakból befolyó megnövekedett bevételek pozitívba fordítják majd a klubok pénzügyi eredményét.

Az AFL mottója: "Játssz a győzelemért, játssz sportszerűen, játssz hittel és legyél csapatjátékos!"

Ha érdekel a klubok, sportszervezetek gazdálkodása, illetve a sport és gazdaság összefonódása, kövess minket a Facebookon is (klikk ide), hogy a leghamarabb értesülhess cikkeinkről! 

A 2016-os EB ideje alatt a magyarok kevesebbet költöttek Franciaország turisztikai látványosságainak megtekintésére, mint a szlovákok vagy a románok, derül ki egy a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságról megjelent tanulmányból. Egy szurkoló átlagosan közel 8 napot töltött Franciaországban, ahol naponta több mint 46 ezer forintot költött. Egy magyar szurkolónak a franciaországi tartózkodás átlagosan kicsit több mint 200 ezer forintjába került.

Kép forrása: mlsz.hu

Mint ahogy már korábban írtunk róla a Limogesi Egyetemhez tartozó Sportok Gazdasága és Jogszabályai Központ (Centre de Droit et d’ Economie du Sporta; a továbbiakban: CDES) és a KENEO ügynökség által készített hatástanulmány alapján a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság rövid távú pozitív hatása a rendező ország gazdaságra meghaladta a 1,22 milliárd eurót. Ez a tanulmány részletesen foglalkozik a látogatók költéseivel is (23 országból érkező jeggyel rendelkező látogatókat vettek alapul), amelyet érdemesnek találtunk külön is bemutatni.

Az esemény először került megrendezésre 24 csapattal és a stadionokban a mérkőzéseket összesen 2 427 303 néző követte végig, amely 47 594 fős átlag nézőszámot jelent mérkőzésenként. A tanulmány számításai szerint az Eb-re nem kevesebb, mint 610 ezer látogató érkezett Franciaországba, akik közül 573 ezernek már jegye is volt amikor Franciaországba érkezett. A tanulmány ezeknek a szurkolónak a költési szokását, illetve annak nagyságát próbálta meghatározni.

Az említett szurkolók átlagosan 8 napot töltöttek Franciaországban és naponta 154 eurót költöttek valamint legalább két mérkőzésre váltottak jegyet. A szurkolók 13,4 százaléka angol, 12,7 százaléka német, 5,8 százaléka svájci volt. A nem európai állampolgárok közül az amerikaiak képviseltették magukat a legtöbben (3,1%). A legrövidebb ideig Franciaországban az olaszok időztek (alig 4 és fél napot), amíg a leghosszabb ideig az amerikaiak, ők több mint 11 napot töltöttek itt el. Ha csak az európaiakat vizsgálnánk, akkor az észak-írek töltötték a legtöbb időt Galliában, majdnem 10 napot.

Egy magyar szurkoló átlagosan 6 és fél napot töltött kint Franciaországban és majdnem két mérkőzést is végigkövetett a stadionban. Átlagosan 296,64 euróba került egy főnek a francia kaland, amelynek több mint a felét a kiutazás vitt el.

Ha a kiutazást nem számítjuk, akkor a napi költségek 103 euróra rúgnak, amelyet ha összehasonlítunk más nemzetekkel kijelenthető, hogy a magyarok valóban a mérkőzésekre összpontosítottak. A magyar szurkolóknál kevesebbet (kiutazást nem számítva) csak az ukránok költöttek, nagyjából 95 eurót. A legmélyebben a törökök nyúltak a zsebükbe, egy szurkoló naponta több, mint 262 eurót költött, majd őket követték az amerikaiak (224 €) és az izlandiak (185 €). Viszont, amíg egy török szurkoló még hat napot sem töltött Franciaországban, addig egy amerikai 11 napot is kint időzött.

Habár maga a tanulmány nem összesíti de érdemes megnézni, hogy egy szurkoló a teljes kinti tartózkodása alatt (a kiutazás költségét nem számítva) mennyit költhetett. Az alábbi diagramon látszik, hogy a tengerentúliak túlszárnyalták az európaiakat. Egy magyar szurkolók pedig lényegében ugyan annyit költöttek mint egy belga vagy egy spanyol.

Legutóbb már írtunk róla, hogy kikértük az MTVA-tól az MLSZ-szel kötött szerződés részleteit, eszerint a 2020/21-es szezon végégig majdnem 19 milliárd forintot fizet a köztévé a közvetítési jogokért. A válaszban azonban volt egy érdekes mellékszál: az MTVA elmondása szerint jövő júniustól az UEFA „magához vonja” a barátságos válogatott meccsek jogait is. Ez elsőre meglepő volt, viszont így egyre valószínűbb, hogy végre elindul a Nemzetek Ligája névre keresztelt új versenysorozat, ami kiváltja majd ezeket a barátságos találkozókat.

Nemrég írtunk arról, hogy pontosan milyen közvetítési jogokat takar az MTVA és az MLSZ közel 19 milliárd forintos szerződése, melynek értelmében öt szezonon keresztül a köztévé rendelkezik a magyar futballmeccsek jogaival. A cég válaszában kifejtette, hogy a barátságos válogatott meccsek csak 2018. június 30-ig vannak a szerződés hatálya alatt, onnantól ugyanis az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) „magához vonja” a jogokat. A válogatott tétmeccseinek közvetítési jogdíjai már eddig is a nemzetközi szervezetnél voltak, hiszen ők bonyolítják le az Eb- és vb-selejtezőket.

Az viszont elsőre meglepő volt, miért van szükség arra, hogy a barátságos meccseket is központosítsák. Jobban utánanézve aztán kiderült, hogy az UEFA régóta dédelgetett álma a Nemzetek Ligája elindítása, ezzel kapcsolatban azonban eddig kevés szó esett a konkrétumokról. Pedig a sorozat elindításáról már 2014 tavaszán döntött a szervezet 54 tagországa. A tervek szerint jövő ősszel indulna el az új európai megmérettetés.

A lebonyolítás úgy működne, hogy az európai válogatottakat összesen négy osztályba sorolnák, mindegyikben 3-4 fős csoportokat alakítanának ki az alábbiak szerint:

Az egyes ligákból négy-négy csapat jutna fel vagy esne ki, ezeket a csoportmeccseket lejátszanák 2018 őszén a tervek szerint, majd 2019 júniusában az A-csoport (az első osztály) négy csoportgyőztese játszana egy négyes döntőt. Az időzítés azért is lenne ideális, mert 2019-ben sem Európa-bajnokságot, sem világbajnokságot, sem pedig olimpiát nem rendeznek, vagyis elvileg „üres” a nyári versenynaptár.

Az UEFA tervei szerint az egyes osztályokba a válogatottak erőssége alapján sorolnák be az országokat, az UEFA-ranglistát vennék alapul. A besorolásnál az idén novemberi állapotot veszik majd figyelembe a 2018-as vb-selejtezők után.

A koefficiensek alapján a magyar válogatott jelenleg a 22. legerősebb Európában, vagyis jó eséllyel a másodosztály harmadik kalapjába kerülnénk most. Persze még izgulhatunk, hiszen ha novemberig legalább hárman megelőznek, akkor átcsúszhatunk a harmadosztályba. Mindenesetre ha marad a jelenlegi helyezésünk, akkor olyan csapatokkal játszhatunk a Nemzetek Ligájában, mint Ausztria, Wales, Írország, Hollandia vagy Svédország. Kialakulhatna például egy walesi-svéd-magyar csoport legrosszabb esetben, ahol valószínűleg a kiesés elkerülése lehetne a fő cél, hiszen a harmadik helyezett legközelebb csak a harmadosztályban indulhatna. Egy osztrák-szlovák-magyar hármas esetében viszont akár vérmes reményeink is lehetnének, kis szerencsével az első osztályba való feljutást is megcélozhatnánk.

A fentiből látszik, mi lenne a Nemzetek Ligájának lényege: az, hogy a válogatottak „holtidőben” is éles meccseket játsszanak hasonló képességű csapatok ellen. Az UEFA szerint a jelenlegi rendszer egyik félnek sem jó, a megbeszélések során a nemzeti szövetségek is problémaként említették, hogy a barátságos meccseknek nincs tétjük, ezért nem bírnak sportértékkel. A nemzetközi szövetség kiemeli, hogy természetesen még maradna hely a versenynaptárban barátságos meccseknek, így továbbra is lehetne például gálameccseket, stadionavatókat tartani akár Európán kívüli válogatottakkal is.

Az UEFA szerint az új sorozat nem elsősorban arról szól, hogy még több bevételt érjen el a szövetség, ugyanakkor a központosított jogdíjak anyagilag is előnyt jelenthetnek. A jogokat már el is kezdték értékesíteni, a Sky Sports például januárban jelentette be, hogy megszerezte a Nemzetek Ligájának jogait is. Ugyanakkor valószínű, hogy a nagy nemzetközi tévétársaságokat csak az első osztályban játszó élklubok fogják érdekelni, a többi meccs marad a helyi tévéadóknál. Az árról nem nyilatkoztak a felek, de a Sky közleménye szerint 2021/22-ig összesen 900 meccs jogai kerülnek a céghez. Az angol nemzeti csapat tétmeccsei továbbra is az ITV-nél maradnak, a hírek szerint a teljes válogatott csomagért fizet a két cég összesen 200 millió fontot (mintegy 70 milliárd forint). 

Az előző szezon 2,1 milliárd eurójával szemben a 2015/16-os szezonban több mint a duplájára, 4,6 milliárd euróra emelkedett az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) bevételeinek összege – olvasható a napokban nyilvánosságra hozott pénzügyi jelentésben. A jelentős többletből az európai klubok is profitáltak, a Bajnokok Ligája győztese például harmadával több pénzt kapott, mint egy évvel korábban. Számunkra érdekesebb, hogy a franciaországi Eb jogdíjai is sosem látott csúcsot értek el, amiből Magyarország is részesült azzal, hogy 44 év után kijutott a viadalra.

Korábban sosem látott bevételt ért el a 2015/16-os szezonban az UEFA, a 4,6 milliárd eurós összeg több mint duplája volt az egy szezonnal korábbinak.

Az UEFA pénzügyi jelentése szerint a bevételek szétosztása az alábbiak szerint nézett ki a 2015/16-os szezonban:

Látszik, hogy a bevételek legnagyobb részét a tévés jogdíjak tették ki, ezeknek volt az is köszönhető, hogy jelentősen nőtt az UEFA költségvetése. Az előző szezonhoz képest ugyanis 70%-kal ugrott meg az összeg, amiatt, hogy 2016-ban Európa-bajnokságot rendeztek, ami megdobta a jogdíjakat. A reklámbevételek eközben 20%-kal, míg a jegybevételek 9%-kal nőttek az előző szezonhoz képest. Ugyanakkor nem csak az Eb dobta meg a bevételeket, hiszen a klubsorozatokból származó pénz is 53%-kal ugrott meg 2,4 milliárd euróra. Egyébként nem csak a teljes bevétel ért el történelmi csúcsot, hanem a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság tévés közvetítési díjai és reklámbevételei is korábban nem látott összeget értek el, és a jegyeladások is csúcson voltak. Vagyis nem csak Franciaországnak, hanem az európai szövetségnek is komoly pénzügyi siker volt a kontinenstorna. A pénzügyi kimutatás szerint az Európa-bajnokság tévés közvetítéséért egymilliárd eurót fizettek a tévétársaságok, a reklámbevételek majdnem félmilliárdot tettek ki, a belépőkből pedig 270 milliós forrása volt az UEFA-nak. A jelentésben kiemelik, hogy a bevétel-növekedésben az is szerepet játszott, hogy az Eb résztvevőinek száma 16-ról 24-re emelkedett.

Az UEFA azt is közölte, hogy az Európa-bajnokság pénzdíjait hogyan osztotta szét az országok között. A legtöbb pénzt, 25,5 millió eurót természetesen a győztes portugálok kapták, de számunkra fontosabb, hogy Magyarország 11,5 millió euróhoz jutott a nemzetközi szövetségtől. Ez úgy jött össze, hogy 8 millió euró automatikusan járt minden résztvevőnek, 2 millió eurót kapott az MLSZ a válogatott szerepléséért a csoportban, 1,5 millió eurót pedig a nyolcaddöntő ért. Vagyis csak az Eb-szereplés miatt több mint 3,5 milliárd forintot kapott Magyarország az UEFA-tól.

A bevételekkel párhuzamosan a kiadások is megnőttek természetesen, ebben is szerepe volt az Eb-nek, hiszen a különböző eseményekre az előző bajnoki szezon 141,4 millió eurójával szemben 537,3 milliót fordított az európai szövetség. Ugyanakkor a sorozatokban résztvevő klubok is részesültek a megnövekedett bevételből, hiszen a korábbi 1,6 milliárd euróval szemben már 2,3 milliárdot osztott szét köztük az UEFA.

A szervezet összes kiadása a 2014/15-ös 2 milliárd euróval szemben 3,3 milliárd volt.

A fentiekből következően a működési eredmény 122,8 millió euróról 1,3 milliárdra ugrott, így volt lehetőség jelentősen megemelni az úgynevezett szolidaritási hozzájárulást 170 millió euróról 1,2 milliárdra. Így az Európai Labdarúgó Szövetség nettó eredménye 102,1 millió euró volt a tavaly nyáron lezárult bajnoki szezonban. Ez a szolidaritási hozzájárulás annak köszönhető, hogy az UEFA nonprofit intézményként működik, vagyis a működési eredményen felüli profit nagy részét ilyen formában osztja szét. Ebből a kalapból kapnak például a tagszövetségek forrást fejlesztésekre, kiadásaik fedezésére, de ebből fedezik a Bajnokok Ligája és az Európa Liga esetében a selejtezőben kieső klubok juttatásait. Ugyanebből a szolidaritási kalapból kapnak pénzt azok a klubok, akiknek játékosai az Eb-n játszottak. A 2015/16-os szezonban 801,4 milliót kaptak az európai szövetségek szolidaritás formájában, 355,4 millió eurót pedig a klubok között osztott szét az UEFA.

A szervezet jelentéséből az is kiderül, hogy Magyarország összesen 5,2 millió eurót kapott ebből a szolidaritási alapból. Ebből 150 ezer eurót fejlesztésre pályázott meg az MLSZ, egymilliót tett ki a minden szövetségnek járó éves szolidaritási juttatás. Ezen felül 2,4 millió eurót a BL-en, 1,6 milliót pedig az EL-en keresztül kaptak meg a magyar klubok (akik kiestek vagy el sem indultak). Ezen felül 13 magyar klub kapott pénzt amiatt, hogy játékosaik az Európa-bajnokságon szerepeltek, az emiatt kapott összeg 2,3 millió eurót tett ki.

Egy idén megjelent tanulmány szerint megérte a franciáknak megrendezni a labdarúgó Európa- bajnokságot, mert az rövidtávon közel 380 milliárd forintos pozitív gazdasági hatást eredményezett.  Az esemény miatt Franciaországba látogatók költései elérte a 190 milliárd forintot. A kutatás szerint egy magyar szurkoló átlagosan 6 és fél napot töltött Franciaországban és naponta 31 ezer forintot költött, amivel a második legkevesebbet költő nemzet volt a vizsgált országok sorában.

Kép forrása: uefa.org

A Limogesi Egyetemhez tartozó Sportok Gazdasága és Jogszabályai Központ (Centre de Droit et d’ Economie du Sporta; a továbbiakban: CDES) és a KENEO ügynökség által készített hatástanulmány alapján a rendező ország gazdaságára a 2016-os franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság rövid távú pozitív hatása meghaladta a 1,22 milliárd eurót. Ez kimondottan figyelemre méltó annak fényében, hogy Jacques Lambert, az UEFA EURO 2016 SAS igazgatója szerint, hogy Franciaország felkészüljön az eseményre 200 millió euróval kellett beszállnia a központi költségvetésnek, amelyet az esemény által generált pozitív hatások messze túlszárnyalnak. A szervezet igazgatója azt pontosan nem részletezte, hogy ez az összeg miből is áll, de annyi ismert egy másik tanulmányból (The Impact of UEFA EURO 2016 On French Stadium Development) amelyet az ESSMA (European Stadium & Safety Management Association) készített, hogy a központi költségvetés finanszírozásával három stadion lett felújítva:

• Lensben a Stade Bollaert-Delelis – 70 millió euró
• Saint-Étienneben a Stade Geoffroy Guichard – 59 millió euró
• Toulouseben a Stade de Toulouse – 34 millió euró

Az ESSMA tanulmány szerint kilenc érintett stadionra összesen (mind a privát, mind a PPP és mind a központi költségvetés finanszírozását beleszámolva) 1,7 milliárd eurót költöttek a finanszírozók.

De térjünk vissza a korábban említett pozitív hatásokra. A tanulmány az EB rövidtávú gazdasági hatását két részre osztotta, megkülönböztetve:

• az esemény szervezésével, lebonyolításával járó kiadások által generált gazdasági hatást
• az esemény miatt Franciaországba látogatók költéseinek gazdasági hatását

Az esemény szervezéséhez, lebonyolításához közvetlenül kapcsolható nettó pénzügyi injekció összege 476,8 millió euró volt, amelynek legnagyobb hányadát -76 százalékát-, a legszorosabban a lebonyolításhoz köthető kiadásokhoz lehet kötni (például programok rendezvények szervezése az esemény előtt). A második legnagyobb rész (7,3%) a 23 labdarúgó szövetséghez (például a szálláshelyeken való költések) és az UEFA általi juttatásból generálódó pozitív hatáshoz köthető. Harmadik összetevő az akkreditációval rendelkezők (például: újságírók, delegációk tagjai, UEFA Euro 2016 apparátusa) költéseinek hatása (7%). Negyedik -5 százalék- a kluboknak kifizetett szolidaritási hozzájárulásokhoz köthető pénzfolyam jelentette, illetve a legkisebb részt (4,7%) pedig a kereskedelmi partnerek költései jelentették.

Az eseményre érkező 613 ezer látogató (a tanulmány őket nevezi nagyközönségnek) és a 34 ezer meghívott vendég (VIP vendégek) költései meghaladták a 660 millió eurót. Ugyanakkor a tanulmány figyelembe vette, hogy az esemény nem csak vonzotta az eseményre a turistákat, de jó párnak el is vehette a kedvét, hogy az EB ideje alatt Franciaországba utazzon (ezt nevezzük kiszorító hatásnak). Ezt a CDES számszerűsítette is és a be nem folyt összeget 165 millió euróban határozta meg. Így a turisták költéseinek hatása nettó 500,6 millió euró.

A szurkolók átlagosan 8 napot töltöttek Franciaországban és naponta átlagosan 154 eurót költöttek. Az összeg legnagyobb része (35 százalék) a szállásra ment el, majd az étkezésre (30 százalék), harmadik helyen a helyi közlekedésre kiadott összeg szerepel (15 százalék), majd az egyéb vásárlások (12 százalék) és végül legkisebb arányban kifejezetten a nevezetességek, a turisztikai célpontok látogatására fordított összeg (8 százalék) szerepel. A látogatók költéseinek vizsgálatával egy későbbi cikkünkben még visszatérünk.

Tehát a ráfordítások által generált pozitív gazdasági hatás és a turisták általi költekezések összesen  977,4 millió eurót tesznek ki, amely még messze van a bevezetőben beharangozott 1,22 milliárd eurótól. Itt jön a képbe a CDES által is használt Keynes-i multiplikátor, avagy a beruházási multiplikátor.  Ami csak dióhéjban annyit jelent, hogy a beruházás jövedelem emelkedést okoz (például a vendéglátó iparban), az magasabb fogyasztáshoz vezet, amely ismét beruházás(oka)t eredményez így ismét elkezdődik a kör. A tanulmány egy 1,25-ös szorzószámot használ, amely így arra a megállapításra jutott, hogy a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság a francia gazdaságnak rövid távon 1221,75 millió eurós pozitív gazdasági hatást eredményezett.

A tanulmány az összegbe nem veszi bele a 73,9 millió eurós adóbevételt, amely a francia állam zsebébe vándorolt.

Ha érdekel a klubok, sportszervezetek gazdálkodása, illetve a sport és gazdaság összefonódása, kövess minket a Facebookon is (klikk ide), hogy a leghamarabb értesülhess cikkeinkről!